KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

PAPÍRMOZI

Bayer Antal

Magyar képregény-körkép

Úgy tűnik, 2013-ban mélypontot ért a magyarországi képregénykiadás legújabb kori szakasza. A 2004 végétől beinduló új kezdeményezések jelentősen megnövelték a kiadványok számát, évről évre több képregényt lehetett kapni a könyvesboltokban. A csúcsot 2008 jelentette (121 könyves, 129 újságos és 54 „egyéb” forgalmazású képregénnyel), aztán a gazdasági válság hatására bekövetkezett előbb egy kisebb, majd egy nagyobb visszaesés, tavaly pedig még ehhez képest is kevesebb képregény jelent meg. Ennek a legfőbb elszenvedője a könyves forgalmazás volt (immár csak 27 újdonsággal), miközben az újságosoknál 51 képregényfüzet volt kapható. Ellenben az alternatív terjesztésben közreadott, javarészt alacsony példányszámú, és többségükben magyar alkotók munkáit tartalmazó kiadványok száma megegyezett a 2008-assal.

Ezek szerint a magyar képregények leginkább azoknak az érdeklődőknek a szűk körében találnak maguknak helyet, akik követik az eseményeket, eljárnak a rendezvényekre, látogatják a kiadók és a szerzők honlapjait vagy Facebook-oldalait. Szomorú tény: 2013-ban egyetlen magyar képregény sem jutott el a könyvesboltokba (2012-ben még négy). A most bemutatandó őszi-téli újdonságokban tehát az a közös, hogy nem könnyű hozzájuk jutni…

 

Mohács

Azt azért meg kell jegyezni, hogy az első képregényt igen sokan olvashatták, már amennyiben rendszeres vásárlói a Füles rejtvényújságnak, hiszen ez a Bán Mór forgatókönyve alapján készült Fazekas-mű ott jelent meg heti folytatásokban – igaz, még 2011-ben. Mivel „hivatalos” kiadót nem talált, a rajzoló úgy döntött, saját maga jelenteti meg, az eredeti megjelenésnél jóval nagyobb méretben. Bár ez elvileg jót kellene, hogy tegyen a rajzoknak, valójában csak a részletgazdagabb, távolabbról „fotózott” paneleken élvezhető a hatás, a közelebbi képek inkább zavaróan nagyok lettek, A4-es méretben öt-hat kép egy oldalon nem egyszer kevésnek hat.

Ezzel együtt a rajz színvonala az, amivel kevesebb gondom van. A történet alapötlete ugyan érdekes (a hősök napjainkból utaznak vissza az időben a mohácsi vész megakadályozására, majd amikor szembesülnek ennek a váratlan hatásaival, új megoldásban kell gondolkodniuk), ám a történelemszemlélet kissé ellentmondásos, a történetszövésben akadnak logikai bukfencek (amelyek csak részben fakadnak az időutazásos témából), a karakterek pedig eléggé sablonosak. De a történetnek van lendülete, nagyjából világos, hogy kinek kell drukkolni és miért, no meg Rékát jó nézni felöltözve és félpucéron is.

Mohács kommandó. Fekete-fehér, irkafűzött, 48 oldal. Kiadó: Fazekas Attila.

 

Tivadar és Ernő

Nem volt teljesen ismeretlen füzetbeli megjelenése előtt a következő képregény sem. A főként Kalyber Joe-sorozatáról ismert Pilcz Roland felkérést kapott egy webcomic készítésére, amelyhez vadonatúj figurákat tervezett, egy kissé zárkózott műszaki zsenipalántát (Ernőt), és az általa véletlenül a mi dimenziókba hívott, mókusszerű űrlényt (Tivadart). A poénok korszerűek és hatásosak, a rajzok immár a korábbinál jóval magabiztosabbak és következetesebbek, így hát újabb üdeszínfolttal gazdagodtunk. A kiadvány az első 50 részt tartalmazza, online még folytatódik a sorozat.

Tivadar és Ernő páratlan kalandjai. Színes, irkafűzött, 32 oldal. Kiadó: Schönherz Iskolaszövetkezet.

 

Majomdaráló

Madarász Gergely nem volt képes beletörődni a Kretén megszűnésébe, és eltökélte, egymaga pótolja a kultikus félkegyelmű humormagazin hiányát. A Majomdaráló kellőképp flúgos ahhoz, hogy az egykoron mindenki kedvenc Broáfkája által szerkesztett lapban is helyett szorított volna magának, illetve dehogyis lett volna erre szükség, keblére ölelte volna a főszerkesztő (mármint képletesen, persze). Madarásznak bevallottan a Kretén egyik oszlopos szerzője, a francia Edika a példaképe , aki sosem tudta befejezni a történeteit. De ez nem zavarjon senkit, a Monty Pythontól is tudjuk, hogy a humorban nem mindig a slusszpoén a legjobb. A szerény kivitelezésű kiadvány az első blogbejegyzéseket tartalmazza, érdemes a folytatásokat is figyelni.

Majomdaráló. Fekete-fehér, irkafűzött, 20 oldal. Szerzői kiadás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11599