KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jupiter felemelkedése

Sepsi László

Jupiter Ascending – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Lana Wachowski és Andy Wachowski. Kép: John Toll. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Mila Kunis (Jupiter), Channing Tatum (Caine), Sean Bean (Stinger), Eddie Redmayne (Balem). Gyártó: Village Roadshow Pictures / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 125 perc.

Az elmúlt években az űropera műfajának felfuttatására tett hollywoodi kísérletek közelítésmódjukban éppoly változatosak voltak, mint eredményeikben. A Marvel-univerzumból származtatott A galaxis őrzői sikerének árnyékában az Avatár mára a múlt ködébe vesző filmtechnikai erődemonstráció, a zsáner irodalmi (John Carter) és mozgóképes (Star Trek) klasszikusait újrázó produkciók közül pedig csak utóbbi volt képes elérni a kritika és a közönség ingerküszöbét. A Wachowski-testvérek franchise háttér nélkül, de a Dűnétől a Neurománcig jól felismerhető előképekből összetákolt űrkalandja nőközpontú perspektívaváltással igyekszik helyet csinálni magának a harcias hímek uralta műfajban, ám hiába válik a törékeny takarítónőből galaktikus hercegkisasszony, ha közben éppoly passzívan sodródik az eseményekkel, mint akármelyik borostás űrzsoldos mellé kirendelt biodíszlet.

A Jupiter felemelkedése címszereplőjét – az érzelemvezérelt nőkarakterek közhelyének megfelelően – csupán egy új párkapcsolat ígérete vagy családjának veszélybe kerülése képes kibillenteni alélt szemlélődéséből, amivel a rendezőpáros mintegy lecserélte a kalandfilmektől elvárt cselekvő hőstípust a kortárs tinirománcok sodródó bakfisaira. Miközben a szerelmi szál mellett ezt a hangsúlyeltolódást további epizódok teszik még markánsabbá – a petesejtklinikán zajló perverz kulcsjelenettől az elnyomó űrdinasztia szépségipari megszállottságáig –, Wachowskiék csillagközi Hamupipőke-meséje egyúttal illúziómentes magyarázatot kínál keveréklényekkel zsúfolt, műfaji szempontból is hibrid cselekményvilágára. „Az evolúció célja a profit”, jelenti be egy erősebb pillanatában a sápatag antagonista, ezzel hamar beárazva a koncepció újító szándékait – ám mint bukása mutatja, a Jupiter felemelkedése egy hamar elhullott reményteljes szörnyeteg a női közönségért zajló küzdelemben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12118