KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kész katasztrófa

Huber Zoltán

Trainwreck – amerikai, 2015. Rendezte: Judd Apatow. Írta: Amy Schumer. Kép: Cody Lee Lipes. Zene: Jon Brion. Szereplők: Amy Schumer (Amy), Bill Hader (Aaron), Brie Larson (Kim), Tilda Swinton (Dianna), John Cena (Steven). Gyártó: Apatow Productions / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 125 perc.

Judd Apatow újabb felfedezettjének neve bizonyára nem ismeretlen az amerikai stand up és a minőségi televíziózás fejleményeit követők előtt. Amy Schumer az elmúlt időszak egyik nagy szenzációja, a szókimondó New York-i hölgy kiváló szkeccs-sorozatával számos elismerést gyűjtött be. Első filmjének születését Apatow producer-rendezőként segítette, míg Schumer egy remek forgatókönyvet és saját színészi kvalitásait hozta a produkcióba. Az együttműködéssel szerencsére nemcsak ők, de mi is jól jártunk.

Schumer a korábbi munkáiból ismerős figurát hozza és most is felcseréli a megszokott nemi szerepeket. Önéletrajzi elemekben bővelkedő története hagyományos romantikus komédia annyi különbséggel, hogy jelen esetben ő hajszolja az egyéjszakás kalandokat és a férfi lesz az érzékeny, érzelmi kötődésre vágyó fél. Bár ez a csere önmagában még nem írja felül a műfaj klasszikus szabályrendszerét, e gesztusával Schumer egyszerre képes fricskázni a hétköznapi hímsovinizmus és a rosszul értelmezett feminizmus röhejes túlkapásait. Hősnőnk irigyelt szabadsága és felszabadult viselkedése ellenére sem érzi igazán jól magát a bőrében, ám mindezzel csak akkor szembesül, mikor felbukkan a szerelem lehetősége.

A személyes nézőpont és a remek mellékszereplők mellett a film legnagyobb erőssége a főszereplő érzelmi kiteljesedésének rendkívül érzékeny megragadása. A vaskos poénok mögött valódi karakterdráma rajzolódik ki, a megváltást a családi kapcsolatok újragondolásán keresztül a megfelelő önkép megtalálása jelenti. Schumer provokatív őszintesége és kritikus meglátásai kellő súlyt kölcsönöznek a romatikus mesének, így a végeredmény könnyedén kiemelkedik az aktuálisan divatos női vígjátékok mezőnyéből. Az Apatow-pecséttel pedig egy újabb tehetséges komika kerülhet a köztudatba, mely Schumer karrierje mellett a női egyenjogúság ügyének is jót tehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12391