KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hitman – a 47-es ügynök

Csiger Ádám


Hitman: Agent 47 – amerikai, 2015. Rendezte: Aleksander Bach. Írta: Michael Finch. Kép: Óttar Gudnason. Szereplők: Rupert Friend (47-es), Hannah Ware (Katia), Fabian (Emilio), Zachary Quinto (Smith). Gyártó: 20th Century Fox / Infinite Frameworks. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 96 perc.

 

 

A 2007-es Hitman folytatás nélkül maradt, ami nem magyarázható pusztán a negatív kritikákkal és a közepes bevételekkel, hisz a legújabb hollywoodi trendet immár a reboot jelenti. Jelen filmben az emblematikus videójáték-hős többé nem tarkopasz, ami realisztikusabb, földhözragadtabb tónust ígér, a reboot-lázat kirobbantó Batman: Kezdődik után szabadon. Valódi újítása azonban kivételesen nem a sötétebb hangulat: ugyanolyan felnőtt korhatáros akcióthrillert látunk, mint az első installáció alkalmával. A különbség ehelyett a videójáték-hős karakterének hatékonyabb stratégiával való megközelítése: az idei filmet mintha csak az első két Terminátor-mozi ihlette volna.

A 47-es ügynök eleinte úgy vadászik egy mit sem sejtő nőre, mint a T-800-as Sarah Connorra. A hősnőt hamar szárnyai alá veszi a maga Kyle Reese-je, ám egy korai és nem túl meglepő fordulat felfedi, hogy valójában nem a 47-es ügynök, hanem a riválisa jelent fenyegetést a nőre, az ellenlábas ráadásul sebezhetetlensége okán kiköpött T-1000-es. Akárcsak a Terminator 2-ben, a címszereplő helyett ezúttal is a hősnő csábít nézői azonosulásra, az ő alakjában nyerünk beavatást a 47-es ügynök világába. Új karakterének köszönhetően a film teljesíti a rebootok fő követelményét: képes elődjénél szélesebb közönséget megszólítani. Ezt leszámítva a film csak egy újabb fölösleges konzol-adaptáció, ami vajmi keveset ment át a videójátékok által nyújtott élményből. Pedig készült már olyan mozi, aminek ez maradéktalanul sikerült: a videójáték-adaptációk készítői példát vehetnének A holnap határáról, amely időhurok-narratívával rekonstruálja az újrakezdhető pályák mechanizmusát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12434