KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lény 2.

Gyurkovics Tamás

 

És akkor a hős, az egykori jó tanuló, jó sportoló, a szenátor fia, gabonapelyhes dobozok reklámarca kilép, elsőként, a Marsra és ledöfi a zászlórudat, hogy csak úgy száll a vörös salak, és az amerikai lobogó meg kételyt nem ismerve leng, lengedez, mert ez az egyetlen lobogó a világon, amelyik szélcsendben is bír. És akkor ez a derék fiú még hozzáteszi, hogy „nem egy nemzetért, nem egy népért, hanem az emberiségért”, és eszünkbe jut Armstrong is, az a másik primőr, és kész vagyunk, bőgünk, mint a gyerekek, újra tudunk bízni a jövőben, jól van kicsi Pathfinder. De csitt.

Korai az öröm, a Houstonnal kokettáló már-majdnem-hősök háta megett nyáladzni kezd a talajminta fémhüvelye, majd kifolyik belőle valami agresszív szilvalekvár, és kész a baj. Hősünk ezentúl egy rosszindulatú idegen civilizáció DNS-láncát hordja magában, küldetése is több immár, minthogy a cserkésztáborok fogszabályozós lakóinak példaképe legyen: párzania kell egyvégtében, hogy elnéptelenítőkkel népesítse be a Földet. Mint búgatópor a tenyészállatra, úgy hat rá az idegen civilizáció, amivel átitatódott, döngeti a nősténylakosságot, és minden nászából születik egy angyalarcú kisfiú, hogy a végén már egészen úgy néznek ki, mint a Wiener Sängerknaben. Magától értetődően van egy ősanya is, Eve, az első rész újraklónozott embriójából kisarjadt szemrevaló célszemély. Ő a vágy eltitkolt tárgya, mert ha a kozmikus kanossággal beoltott asztronauta gerjedelmével elérné őt, az nagyobb tragédia volna, mint ez a film. Az emberiség megmentésére és nászuk megakadályozására persze már nyomukban az üldöző, szegény, jobb sorsra érdemes, Michael Madsen, a mosdatlan szájú, de mackószívű vagány szerepében, aki – miközben mindent megtesz a Nagy Coitus Interruptusért – olyan hitetlenkedve téblábol a vásznon, hogy látszik rajta, maga sem érti, mit keres ebben a közhelyekből összefércelt horrorban, amit úgyis csak rejtvényfejtő, csöndes őrültek néznek majd végig, az ismétlőmozik fülledtségében, vasárnap délután.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3771