KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Dirk Bogarde (1921–1999)

Molnár Gál Péter

 

Meghalt Derek Jules Gaspard Ulric Niven van den Bogaerde, akit a világ Dirk Bogarde néven ismert. Apja holland születésű, szerkesztője volt a londoni Timesnak. Anyja (Margaret Niven) skót színésznő. A fiú Glasgow-ban elvégzi az egyetemet, 1939-ben egy kicsiny színháznál kezdi színészpályáját, ugyanekkor föladatot kap a komikus George Fromby egyik filmkomédiájában. Mihamar a II. világháborúban szerepel: katona Indonéziában, s Montgomeryt követve a partraszállásban fotókat-rajzokat készít. Idősebb pártfogója – Noel Coward – hozzásegíti filmszerződéshez a Rank cégnél. Vígjátékok, rémdrámák, kosztümös melodrámák jóképűje. Főszereplő a Doktor-sorozatban (Doktor a házban, Doktor a tengeren, Doktor szabadlábon, Doktor bajban). Liszt Ferencet játssza a Befejezetlen dal című, King Vidor halála következtében George Cukor befejezte életrajzfilmben (1959). Roy Baker rendezésében megrökönyödő föltünést kelt Anacleto, egy homoszexuális bandita szerepében (Az énekes, nem a dal, 1960). Joseph Losey leforgatja Harold Pinter egyfelvonásosából tévéfilmjét (A szolga, 1963), a címszerepben a kifürkészhetetlenül fegyelmezett morbid Hyppolit, az urán eluralkodó lakáj Bogarde színészi vízjegye lesz. Vászonra sorjáznak titokzatos, kétértelmű figurái, a Losey rendezte A királyért és a hazáért (1964) tárgyalásának védője, vagy az Óbudán és a Szépművészeti Múzeumban Malamud-regényből John Frankenheimer forgatta A mesterember (1969), melynek szerepében a dosztojevszkiji vizsgálóbíró mélységeit érzékeltette. Cukor Lawrence Durrell-regényéből elkészített Justine-jének Pursewardenje (1969). Visconti Elátkozottakjában (1969) Frederick Bruckmann, a Halál Velencében (1970) Aschenbachja, Liliana Cavaninál Max, az Éjszakai portás (1973). Losey méltatlanul mellőzött Modesty Blaise (1965) című szürrealista comics-paródiájában a mozi-rosszembert játékos szólamban adja elő.

Színházak táján a Bogarde-szerű  színészekre szokás mondani: titka van. A színészi extrovertáltság helyett magába forduló, jegesen fegyelmezett introvertáltság alól izzó sugarak érik a nézőt. Nyakig gombolt. Kínosan jól nevelt. Feszes modorú. Pillantásai bizonytalan idegességet közölnek. Valahová távolba néz, de elkapja jómodorún tekintetét. Robbanásveszélyesen higgadt. Jóltemperáltsága körül az erőszakos halál kószálva lesi áldozatait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4503