KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tenger zamata

Faragó Zsuzsa

 

Nosztalgia-film A tenger zamata. Arról a korról szól, amikor Olaszországban egy cipő hétezer lírába került, amikor Bobby Solo és a Beatles együtt „futott” Cassius Clay-vel és Hemingway-jel – a hatvanas évekről szól tehát, amikor minden olyan másmilyen volt. De milyen vajon?

Carlo Vanzina 1982-ben forgatott és 1964-ben játszódó filmje szerint hangos és nagyon színes volt, sütött a nap, az olasz tenger nagyon kék volt, a tévé nagyképernyős, a motorosok istenigazából szelídek voltak, nyaraláskor egymásba szerettek, majd ősszel elfeledték egymást a fiúk és a lányok, gyönyörű középkorú nők csábítottak el nyápic és művelt kamaszfiúkat és főleg: Rita Pavone énekelt.

Ennyi és nem több Vanzina nosztalgiájának tárgya. Ha ettől eltekintünk, egy laza epizód-szerkesztésű, bolondos nyaraló-filmet csinált, egy kicsit kényszeredett humorút, kicsit makarónisan olaszt, afféle túlhangos, túlgesztikuláló vicclap-olaszokról készült filmet, amit mindenki szívesen néz, éppen mert nincs benne az égvilágon semmi különös. Éppen mert minden eleme olyan jólesően ismerős.

Csupa ismeretlen fiatal olasz színészt látunk viszont, akiket csupa ismert fiatal magyar színész szólaltat meg: Máté Gábor, Bezerédi Zoltán, Szolnoki Tibor, Ráczkevei Anna, Herczeg Csilla – így tehát tanúi lehetünk annak, milyen az, amikor az egyébként pontos szinkron azért „válik le” a képről, mert a hangok súlyosabbak és érdekesebbek, mint a játszók maguk.

A film végén váratlanul 1982-be ugrunk. Ekkor látjuk a középkorúvá öregedett fiatalokat, amint újra összegyűlnek az egykori nyaralóhelyen, nézik egymást, sóhajtoznak, nemigen tudnak egymásnak mit mondani.

Ekkor válik világossá, mi után van nosztalgiája Vanzinának, miért helyezte nyaraló-filmjét tizennyolc évvel korábbra, ekkor értjük meg: nem a cipő ára és nem Rita Pavone, nem a világ volt igazából másmilyen 1964-ben, hanem az a néhány lány és fiú (Vanzina maga?) volt fiatal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5942


előző 1 következőúj komment

katikarcsi#3 dátum: 2008-07-25 17:03Válasz
Ha valakinek megvan A tenger zamata című film, akár videón akár DVD-n kérem írjon. Férjem kedvenc filmje, és szeretném neki megszerezni. Köszönöm. E-mail címem: kkata076@freemail.hu

Cuki#2 dátum: 2007-02-17 15:53Válasz
Szia Kisslacika!
Sikerült megszerezned?
Előzmény: Kiss #1

kisslacika#1 dátum: 2005-12-06 08:17Válasz
Egyik kedvenvc filmjeim közül való, cask sajnos nem lehet megtalálni sehol DVD-n....Pedig nagyon kéne...Ha valakinek megvan lécci írja meg hogy hol lehet megtalálni... kisslacika@kgb.hu
Köszi...