KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Katasztrófa földön-égen

Harmat György

 

Valentyin, a filmben szereplő repülőgép egyik pilótája, kénytelen elválni elviselhetetlenül hisztérikus feleségétől, kisfiát ritkán láthatja. Igor, a másik pilóta (az aranyszívű nőcsábász), beleszeret Tamarába, a gép stewardessébe. A kezdeti másfél óra elteltével, ha nem tudnánk, aligha gondolnánk, hogy az első szovjet katasztrófafilmet látjuk. Alekszandr Mitta merészen a nézői várakozások ellen dolgozik, végsőkig feszítve a műfaj dramaturgiáját.

A szovjet rendező két (egymáshoz közel álló) filmtípust egyesít: a katasztrófafilmet (Pokoli torony, Lavina) és a „repülőgép-filmet” (Repülőtér, Vihar a repülőgépen). Mindkettőnek jellemzője: csak hosszú előkészítő periódus után következnek a „külső” izgalmak. Itt a cél az, hogy minél jobban megismerjük a szereplőket és (lehetőleg bonyolult) kapcsolataikat. Tehát, hogy tudjuk: kiért, vagy ki ellen kell izgulnunk. Ezt a bevezető szakaszt Mitta is megnyújtja, nem eredménytelenül. Élőek a figurák, érdekesek a földi, a „lelki katasztrófák”, még akkor is, ha az igazi konfliktusok keverednek a sablonra gyártottakkal.

Aztán a kapitány és személyzete (magángondjaikkal megrakottan) repülőjükre szállnak, hogy főleg asszonyokat és gyerekeket menekítsenek meg a földrengés sújtotta Bibriből. Az ottani repülőteret elárasztással fenyegeti a lávafolyam, s a szovjet gépnek egy félig beomlott kifutópályán kell felemelkednie: ezeknek a perceknek az ábrázolása bravúros. Bizonyos film-műfajoknak (ilyen a katasztrófafilm is) elengedhetetlen követelménye a tökéletes technikai kivitelezés. Ebben a filmben nagyvonalú látványmegoldások váltakoznak ügyetlen és illúzióromboló háttérvetítésekkel és makett-konstrukciókkal. Ami pedig a repülőutat illeti: még a repülőgéptechnikában járatlan nézőnek is hihetetlenek bizonyos fordulatok és a jól megformált pilótaalakok mellett különösen feltűnő az utasok arctalansága.

Felemás mű tehát Mitta filmje. Eszünkbe sem jut a zseniális Ragyogj, ragyogj, csillagomat számon kérni a rendezőn, hiszen alapvetően más műfajról van szó. Egy percig sem unatkozunk az égi-földi katasztrófák nézése közben, de nagyobb emberi hitelességre, következetesebb kidolgozásra vágyunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7287