KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Suliláz

Németh Áron

School Daze – amerikai, 1988. Írta és rendezte: Spike Lee. Szereplők: Larry Fishburne, Giancarlo Esposito, Tisha Campbell, Spike Lee. Forgalmazó: Warner Home Video. 120 perc.

 

Spike Lee, a nyolcvanas évek új hangja, egyszemélyes „fekete hullám”, a négerbánat mítosztalanítója miután 1986-ban megalkotta a későmodernista Nola Darlingot, még abban az évtizedben az afro-amerikai zárványlét kissszerű tragikumának lett krónikása, a négerkirályságoknak lett csípős nyelvű udvari bolondja. A Sulilázban, majd a Szemet szemértben az önmeghatározásukat a kirekesztésre építő amerikai kasztokat bírálta a sajátjaival szemben is kritikusan fogalmazva.

Ezek azok a boldog nyolcvanas évek, a lassú, de biztos gyarapodás időszaka, amikor Martin Luther King harca már csak nosztalgia tárgya, viszont még nem látható az eljövendő Clinton-éra gazdasági, technológiai szárnyalása szülte mélynyomor, és nem érzékelhető az e látványszabadság mögött settenkedő, főleg a leszakadó néprétegeket sújtó zérótolerancia. Az 1988-as Suliláz a fekete identitáskeresés pangásának a filmje. Mit tehetnek az önmeghatározásukat jórészt az elnyomatásból és az elszeparálásból merítő nép fiai a kényelmes engedmények és a piti alkuk langymelegében, a „niggerek” gulyáskommunizmusában? Hát magyaros frusztrációval elkezdenek klikkesedni a fajtájukon belül, a bőrszín különböző árnyalatai alapján jelölnek ki maguk között jó négereket és rossz négereket.

Lee filmjének egyetemistái a leendő fekete értelmiség, a jelenlegi Bush-adminisztráció csinovnyikjainak szellemi sötétségét tárják elénk. A zenei betétekkel erősített cselekmény musicales könnyedséggel mutatja be az egyetemi hétköznapok hőzöngő nihiljét és a felszín alatt párolódó konfliktusokat, műbalhékat. Lee szolgalelkű prakticizmus és a szenvelgő idealizmus ütköztetésére építő filmje nem nélkülözi a drámai súlyt, de közben szórakoztató marad. Viszont aki csak felhőtlen szórakozást akar, az fogja be az utolsó mondatnál a fülét.

 

Extrák: semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8712