KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ajánlat

Tüske Zsuzsanna

The Proposition – ausztrál, 2005. Rendezte: John Hillcoat. Írta: Nick Cave. Kép: Benoît Delhomme. Zene: Nick Cave. Szereplők: Guy Pearce (Charlie Burns), Ray Winstone (Stanley), Danny Huston (Arthur), John Hurt (Lamb), Emily Watson (Martha). Gyártó: Surefire / Pictures in Paradise / UK Film Council. Forgalmazó: Odeon Film. Feliratos. 92 perc.

 

Az utóbbi években született néhány alkotás, amely megkísérelt életet lehelni egy olyan halottnak hitt klasszikus műfajba, mint a western. Az ajánlat nem csupán az egyik legragyogóbb csillag a még mindig távolinak tűnő zsánerhorizonton, de a forgatókönyvíróként és zeneszerzőként közreműködő Nick Cave, valamint John Hillcoat rendező kézjegyeit viselő szerzői mű is egyben. Már 1988-ban készült első közös munkájuk, a nyers brutalitás erőteljes színeivel dolgozó Ghosts of Civil Dead című börtönfilm főtémája is a rabság volt, rácsai közt az őrök is egy hatalmas rendszer részeivé, áldozataivá válnak – nincs ez másképp 2005-ös alkotásukban sem, ahol a lét egzisztencialista értelmezésének alapmotívuma már sokkal éteribb hangon, a western lírai közegébe átemelve szólal meg.

A helyszín az elvadult ausztrál föld, amelyen a civilizált Angliából érkezett Stanley kapitány próbál új világot teremteni. Egy rajtaütésen foglyul ejt két fivért, egy családi bűnbanda kiugrott tagjait, majd az idősebbik fiút, Charlie Burnst rettenetes alkuba kényszeríti: ahhoz, hogy öccsét megmentse a kivégzéstől, karácsony napjáig meg kell gyilkolnia bátyját, a sivatagban fantomként bújkáló, különös kegyetlenségéről hírhedt Arthur Burnst. Charlie rátalál testvérére, ám ahogy a város bosszúszomja erősödik, úgy csúszik ki az irányítás a kapitány kezéből, míg végül a földi pokol saját otthonát is eléri. A két cselekményszál, mely kétféle családi összetartozást ábrázol, a fináléban dermesztő, mégis mágikus egységbe kerül, ahol a hétköznapi rémálom valósággá válik.

Charlie misztikus bolyongása a hipnotikus erejűvé stilizált pusztában, a hidegvérű gyilkos, Arthur meditatív poétizálása, valamint a Nick Cave-féle sötéten izzó zenei tónusok különös elegyet képeznek a nyers erőszak, a rögrealizmus megjelenítésével. A végeredmény olyan tökéletesen egyedi, szuggesztív filmballada, amely egyfelől belső tudatfolyamok finomművű ábrázolása, ugyanakkor minden üresjáratot mellőző, szikár cselekménye révén egy eltemetett műfaj feltámasztását is méltón szolgálja. Akárcsak az utóbbi évek legerősebb westernjeiben, mint a Börtönvonat Yumába vagy a Jesse James meggyilkolása esetében, a végső leszámolás egyben a hős másik énjének felszámolását is jelenti, ami eredendően a Pat Garrett és Billy, a kölyökből ismerős. Hillcoat és Cave azonban olyasmit vittek véghez, amire Sam Peckinpah és Bob Dylan közös munkája óta nemigen volt példa a műfajban: színtiszta költészetet vetettek vászonra.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9515