KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Személyiségtolvaj

Vajda Judit

Identity Thief – amerikai, 2013. Rendezte: Seth Gordon. írta: Craig Mazin. Kép: Javier Aguirresarobe. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Jason Bateman (Sandy), Melissa McCarthy (Diana), Jon Favreau (Harold), Amanda Peet (Trish). Gyártó: Aggregate Films / DumbDumb / Stuber Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 111 perc.

A fősodorbeli hollywoodi mozi számára a Koszorúslányokban felfedezett karakterszínésznő, Melissa McCarthy végre kapott egy saját filmet. A Személyiségtolvaj a road movie-ba oltott buddy movie azon dramaturgiai sémáját hasznosítja újra, miszerint egy átlagember egy idegesítő társsal kényszerül útra kelni, majd utóbbi koloncból és/vagy ellenségből az előbbi szövetségesévé (és többé) válik.

A Repülők, vonatok, autóktól kezdve a Nekem 8-on át a Terhes társaságig már több helyen működő sablon esetünkben McCarthy külső és belső tulajdonságainak (kövér és harsány) abszolút kiaknázását, sőt a szóban forgó adottságok túlhajtását hivatott szolgálni, miközben a színésznő tetemes túlsúlyára építő fizikai és egyéb poénokat a hasonló vonalon mozgó Éjszakai rohanást és más menekülős filmeket idéző akciójelenetekkel fejelik meg.

Míg az említett elődökben a furcsa pár mindkét tagja közel azonos teret kapott a kibontakozásra (vagy a mérleg kissé a „normális” karakter felé billent), itt kifejezetten jóleső figyelni, hogy habár Jason Batemant csak egy orr választja el attól, hogy jó pasi legyen, ezúttal a kicsi, kövér nő (!) viszi a prímet, sőt partnere kifejezetten a keze alá dolgozik (mert hiába Bateman meglopott és kihasznált balekja a főhős, hiába azonosul vele a néző, McCarthy személyiségtolvaja az összes közös jelenetet dominálja, így lenyúlja a show-t).

A Személyiségtolvajban azonban nemcsak az őszinte pillanatokat nehéz elválasztani a csalástól (a film világán belül és az alkotói szándékot illetően is), hanem – mivel a humor kétélű fegyver – azt is lehetetlen eldönteni, hogy a kicsi, kövér hősön vagy vele nevetünk. Hogy mindez mennyire zavarja a nézőt, az egyéni választás kérdése, ahogy annak eldöntése is, vajon egy közepesen szórakoztató vígjátékot láttunk, kétes értékű tanulsággal a végén vagy egy remek komika hosszúra nyúlt jutalomjátékát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11385