KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A látogató

Pápai Zsolt

The Visitor – amerikai, 2007. Rendezte és írta: Thomas McCarthy. Kép: Oliver Bokelberg. Zene: Jan A. P. Kaczmarek. Szereplők: Richard Jenkins (Walter Vale), Hiam Abbass (Mouna), Haaz Sleiman (Tarek), Danai Gurira (Zainab), Marian Seldes (Barbara). Gyártó: Groundswell / Next Wednesday / Participant. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 104 perc.

 

A véletlenekre alapozó cselekményszervezési eljárások szép karriert futottak be a nyugati filmművészet száztíz éve alatt, jóllehet ezek szerepét és fontosságát a különböző korszakokban nagyon eltérően ítélték meg. A klasszikus filmben a ritkábban előforduló véletlenek jobbára a figurák (ellen)állóképességét nyomatékosították, míg a modern filmben a karakterek esendőségét húzták alá. A kortárs amerikai független filmben – a Szex, hazugság, videótól a Bobby Longig – gyakran akad példa a kétfajta hagyomány keresztezésére: a filmek véletlenfelfogása a modernizmushoz áll közelebb, ámde valamiféle eredendő optimizmus letéríti a műveket a teljes negativizmus pályájáról. A látogató ékesen bizonyítja ezt, a film érdekessége nem kis részben abból fakad, hogy miközben a véletlenek a legelemibb sorsformáló tényezővé válnak benne, a hősök nem csak veszítenek, de valamit – ha mást nem, hát némi önismeretet – nyernek is általuk.

A történet főszereplője Walter Vale, a kiégett, magányos, hatvanhoz közeli egyetemi oktató, aki véletlenszerű események sorozatában lehetőséget kap arra, hogy megszínesítse sterilen szürke mindennapjait: megismerkedik egy fiatal, multikulti szerelmespárral (arab fiú, fekete lány), később pedig a fiú édesanyjával is erős szívbéli kapcsolatba keveredik. Jóllehet életének nagy katarzisa megmarad ígéretnek, Waltert a véletlenek nemhogy bedarálnák, ellenkezőleg: mintha felráznák fásultságából.

A látogató New York pazarul megfestett tablójának előterében játszódó szolid – mindazonáltal fajsúlyos politikai kérdéseket is megpendítő – kamaradráma, amit fentieken túl példás ritmusa, továbbá a valóban élő karakterek tesznek vonzóvá. Az eddig többek között A dicsőség zászlaja, a Syriana vagy A kutya éve című mozikból színészként ismert Thomas McCarthy rendező–forgatókönyvíró képes végig érdekfeszítőnek megtartani ezt a, lássuk be, nem túlságosan kurrens témát, az pedig már-már bravúros, ahogy az elidegenedés modern ember számára időtlennek tetsző problematikáját összeköti az aktuálpolitikai kérdésekkel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9662