KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar sci-fi

Beszélgetés Hatvani Balázzsal

Thelomeris

Csordás Attila

Decemberben moziba kerül az első, állami támogatás nélkül készített, független magyar SF-játékfilm, a Sorsvonalak.

 

A magyar SF-film, ha nagy ritkán mégiscsak készül egy-egy, nem látványos kiállításáról híres, alkotóinak szándéka szerint a Sorsvonalak (Thelomeris) döntő fordulatot hoz majd ebben.

*

Te vagy a film rendezője és producere is. Honnan jött az ötlet a film elkészítésére?

– Az ötlet igazából egy ötletfoszlányból jött, ami érdekes módon a film végével áll kapcsolatban, illetve azzal a gondolattal, hogy túlélhető-e a világvége.

– Mi az, amit mindenképpen érdemes tudni a történetről?

Az Óragyár tulajdonosa (Dörner György) irányítja a filmbeli várost, Thelomeris-t. Legalábbis azt hiszi, hogy irányítja, hiszen hamarosan kiderül, hogy talán a város irányítja őt, és a város központjának, a hatalmas Óragyár tornyának egészen egyedi elképzelései vannak, nem csak az ő, hanem az összes lakos jövőjéről. Az Óragyár tulajdonosának látszólag mindene megvan, hatalma az emberek, az egész város, és saját érzelmei felett. Kiderül azonban, hogy mégis vannak olyan események, amelyeket nem tud úgy alakítani, ahogy szeretné. Felesége (Bár Noémi Polli) az egyetlen, akit valaha is közel engedett magához, ám ő most halálos beteg. Az Óragyár alkalmazottai között is vannak, akik nem tudnak mindent úgy kontrollálni, ahogy szeretnének. Az apa (Kerekes József) új találmányán dolgozik, mikor élete keresztezi az Óragyár tulajdonosáét. Mindezt pedig egyetlen titokzatos embernek köszönheti, aki lehetőséget kínál a sors átírására, a város urának is lehetőséget adva haldokló felesége megmentésére. A sors azonban nem szereti, ha valaki irányítani akarja.

– Nem pályáztatok állami forrásokra a finanszírozáshoz, a film külső szponzorok pénzéből készül. Miért döntöttetek így, és mennyire járható ez az út?

– Az ok – amellett, hogy tudtam, nagyon nehéz lesz – teljesen egyszerű. Ez a film nemcsak attól teljesen más, hogy SF, vagy hogy olyan egyedi látványvilága van, amire hazai filmben még nem volt példa, hanem egy új gyártási modellt és hozzáállást próbál meghonosítani. Nem fordult meg a fejemben, hogy az adófizetők pénzéből, kényelmesen hátradőlve csináljak egy filmet. Nekem fontos, hogy a filmem érdekli-e az embereket, és a sikere hozzásegít-e a következő film elkészültéhez.

– A film zenéjéről is érdemes pár szót ejteni.

Gulya Róbert zeneszerző komponálta a zenéket, és a Magyar Rádió közel 70 fős szimfonikus zenekara játszotta fel őket. Gulya Róbert Amerikában, Chris Youngtól tanulta a filmzeneszerzést, és nagyon különleges ember. Fantasztikus zenéket képes írni, amelyek méltóak olyan filmzeneszerzők munkásságához, mint Jerry Goldsmith vagy Hans Zimmer. Ő keresett meg minket, amikor már úgy látszott, nincs Magyarországon olyan zeneszerző, aki képes arra, amit szeretnék. Remélem a hazai filmrendezők és filmgyártók végre felfogják, micsoda kincs az, amit Gulya Róbert tud, és nem csak akkor kapnak észbe, amikor már a verőfényes L. A.-ben, mondjuk, Michael Bay-nek komponál. (Egyébként a George Lucas nevével fémjelzett Skywalker Ranch-en is dolgozott, ami – valljuk be – nem kis dolog.)

– Milyen filmek voltak hatással rád, vannak rendező-példaképeid?

– Rengeteg film volt rám hatással. Az Alien 1-2, a Szellemirtók, a Szellemes karácsony Bill Murray-vel, az Idétlen időkig, Steven Spielberg korai munkái, vagy Richard Donner filmjei. A Kincsvadászok (The Goonies), és természetesen a régi Csillagok háborúja-filmek.

– Értek irodalmi hatások is?

– Biztosan, bár sorsdöntő „hatásra” nem emlékszem. Rengeteg könyvet olvastam, imádok olvasni. Philip K. Dicket szeretem, Asimov novelláit vagy Lovecraft bizonyos írásait. A könnyebb SF-szerzők közül Stephen King hatott rám leginkább (a Talizmán, a Sárkány szeme, vagy a Setét torony-széria is SF). Olyan fantasztikus írói tehetsége van, ami közel áll hozzám, inspirál.

– A filmnek – hazai körülmények között – szokatlanul nagy része tartalmaz CGI-t. Ki készíti az utómunkát? Van állandó stáb, ami végigkíséri az alkotási folyamatot?

– Az utómunkát a cégünk készíti, a Trickorn Productions (www.trickorn.com). Saját erőből, saját tervezéssel és kivitelezéssel készülnek a CG-trükkök. Rengeteg szabadúszóval működtünk együtt hosszabb-rövidebb ideig, akik nálunk dolgoztak a Sorsvonalak bizonyos fázisain (modellezők, textúrázók, kompozitorok és más szakemberek). Most arra törekszünk, hogy állandó effekt-stábbal nézhessünk a következő filmjeik elé, és úgy tűnik, sikerülni fog.

– A filmnek páratlanul igényes honlapja van (www.sorsvonalak.hu). Gondoljátok, hogy ez szükséges ma egy film felfuttatásához? Fontos szerepet tölt be a promóciós kampányban?

– Nagyon fontos a filmet kísérő kampány. Itthon ez is siralmas, ma már egy-egy plakátot sem tudnak igazán elkészíteni, túlgörcsölik, hogy „ne legyen Hollywood, se sablon”, és a végeredmény annyira más, annyira „egyedi”, hogy a minősége közelít a nullához és értékelhetetlenhez. Szeretném, ha ez is változna itthon. A Sorsvonalak olyan izgalmas látványvilággal rendelkezik, amire hatásos kampányt lehet majd alapozni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 15-15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9880