KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Felhők felett

Árva Márton

Post tenebras lux – mexikói, 2011. Rendezte és írta: Carlos Reygadas. Kép: Alexis Zabe. Szereplők: Adolfo Jimenez Castro (Juan), Nathalia Acevedo (Natalia), Willebaldo Torres (El Siete), Gyártó: No Dream Cinema. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 115 perc.

A mexikói Carlos Reygadas első három nagyjátékfilmjével fél évtized alatt bebetonozta helyét a nemzetközi fesztiválok elitművészeinek körében. Díjakkal szegélyezett útja során kialakította félreismerhetetlen, a narratív elemek helyett a természet és az élőlények megfigyeléséből kiinduló, erős atmoszférájú, elnyújtott életképekre támaszkodó szerzői fogalmazásmódját. Meditatív időélményt kiváltó munkáiban az ábrázolt miliő földhözragadtságát magasztos líraiságba emeli, az esendő figurák botlásai mögött pedig nagyszabású spirituális próbatételeket sejtet.

Reygadas negyedik filmje, amivel munkásságának második fél évtizede zárul, másfajta hozzáállást sugall. Noha a korábbi tételekhez hasonlóan itt is kirajzolódik egy minimális narratíva (legtöbbször egy jómódú kétgyermekes család hétköznapjainak epizódjait látjuk, melyek közé egy ponton egy betörés és egy végzetes lövöldözés ékelődik be), mégis a film túlnyomó többségét kitevő jelenetek beilleszthetetlenek egy ok-okozati sorba, és sokkal inkább engedelmeskednek egy tisztán fogalmi vagy élményszinten szerveződő kísérleti megközelítésnek. A mexikói táj expresszív képei nyugvópontként választják el a történet stációit, ami az angol futballedzéstől a francia szexklubon át egy animált ördög feltűnéséig vezet, miközben feltárul a Tolsztojtól Pókemberig, majd Hegeltől a Rózsaszín párducig ívelő, a szubjektív asszociáción kívüli magyarázatot nem feltételező kulturális utalásrendszer. A szerző a vizuális stilizációt (a szinte végig jelen lévő torzító optikát, az alsó gépállást és a ma szokatlan képarányt) és a szöveges leírást (a haldokló apa monológját) is bevetve képez le egy különleges mentális struktúrát, amivel tulajdonképpen a szubjektív érzékelés folyamatába nyújt betekintést. A Felhők felett Reygadas legszemélyesebb munkája, mindenekelőtt jelenetekbe sűrített élményleltár és nosztalgikus rácsodálkozás az emberi létezésre. Így tartalmi és formai tekintetben is sokat örököl a művész korábbi darabjaiból, de az ismert megoldásokat még radikálisabbá téve építi tovább az életművet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11376