KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Akira Kurosawa Testőr-filmjei

Benke Attila

Yojimbo – japán, 1962. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Toshiro Mifune, Tatsuya Nakadai, Takashi Shimura. Forgalmazó: Etalon Film. 110 perc.

Sanjuro – japán, 1962. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Toshiro Mifune, Tatsuya Nakadai, Takashi Shimura. Forgalmazó: Etalon Film. 96 perc.

Masaki Kobayashi, Kihachi Okamoto, Hideo Gosha és Akira Kurosawa többek között kosztümös szamurájfilmjeikkel (jidaigeki chambara) váltak híressé Japánban és világszerte. Azonban műveikben (Három szamuráj bandita, Szamurájlázadás, A végzet kardja) a műfaj csak keret az alkotókat foglalkoztató problémák kifejtéséhez. Így Kurosawa klasszikusában, A hét szamurájban, mely az évszázadok alatt kialakult japán csordaösztön mentalitást a megrettent átlagemberek és a kardforgató szamuráj egyéniségek konfliktusának bemutatásán keresztül kritizálja. A mester későbbi chambarái, A testőr és a Sanjuro ugyanezt a témát tárgyalják ironikus hangnemben, közös főszereplőjük cinikus nézőpontjából.

E két film tulajdonképpen sorozatot alkot, habár történetüket csak az azonos főhős (Tsubaki Sanjuro) köti össze. Mindkét mű legalább annyira kapcsolódik nyugati, mint keleti (filmes) hagyományokhoz. Cselekményük ugyanis erősen emlékeztet a westernfilmekére: a XIX. századi Japánban, nagyjából a Vadnyugat hőskorával egyidőben érkezik meg egy magányos harcos egy poros kisvárosba, ahol a rivális bandák háborújába keveredik. A testőrt – mely amúgy az Egy maréknyi dollárért és az 1996-os Az utolsó emberig elődje – Dashiel Hammett 1929-es regénye, a Vörös aratás, illetve az 1942-es Üvegkulcs című film noir újraértelmezéseként tartják számon: Sanjuro a közösség rivális bandáit egymás ellen kijátszva próbál hasznot szerezni, és nem utolsó sorban rendet tenni a városban. Habár az egyszerű kalandnarratíva fordulatokban gazdag, mégis a Toshiro Mifune által kiválóan megformált, szerethető antihős figurája a legérdekesebb. Miként maga Kurosawa is bevallja, a cinikus, olykor trágár és otromba főszereplő megalkotásánál a hagyományos chambarák romantikus szamurájai helyett a klasszikus amerikai pisztolyhőst tekintette mintának. Sanjuro ugyanis egy ronin, azaz bukott, gazdátlan szamuráj, a vadnyugati magányos lovashoz hasonlóan kérlelhetetlenül individuális karakter, aki a „(fenn)síkok csavargója”-ként csak magára és fegyverére számíthat. Vele éles kontrasztban állnak a „civilizált” kisváros bandákba tömörülő, egyéniségüket feladó lakosai, kiknek értelmetlen csetepatéin az olykor csak kritikus szemlélővé váló Sanjuro jól szórakozik. A testőr az individualizmus és a csordaösztönös, buta tömeg ilyetén szembeállításával A hét szamurájhoz hasonlóan a nyugati, modern (ronin) és a hagyományos japán mentalitás (a bandák) kontrasztját teszi láthatóvá elődjénél sokkal csípősebb és ironikusabb formában.

A Sanjuro újabb variáció e témára, ugyanakkor pedig a hatvanas évekre Japánban is kiéleződő generációs konfliktusra, illetve az évtized folyamán utcára vonuló diákmozgalmakra reagál. Az előző részben megismert köpönyegforgató, magányos antihős paradox módon itt gunyorosan oktatja ki a csapatmunkáról egy falu hamisan megvádolt és a korrupt helyi hatalmasság által fogságba ejtett tisztviselőjének kiszabadítására induló fiatal szamurájokat. Ismét egyén és csoport állnak tehát szemben, ám Kurosawa a nemzedékek közti ellentétek ábrázolásával a modern mellett ezúttal egy konzervatívabb üzenetet is megfogalmaz főhőse szavain keresztül. A zabolázatlan renegát harcos, Sanjuro ugyanis csapattá neveli a zöldfülű ifjakat, és az utolsó kardpárbaj után önmagát is kritizálva fegyelemre inti őket. „A jó kardok hüvelyükben maradnak” – ismétli a történetben korábban egy idősebb gésa által hozzá intézett szavakat. Figyelmeztetés ez az évtized elején utcákra vonuló újbaloldali, rendőrökkel összecsapó diákok és tulajdonképpen az utókor alkotói (a giccsbe hajló Az utolsó szamuráj, vagy a fantasy-blődlinek ígérkező 47 ronin készítői) felé. Hiszen A testőr vagy a Sanjuro nem azért váltak klasszikussá, mert sokat kardoznak bennük, hanem mert képesek voltak megragadni a japán kultúra és mentalitást lényegét.

Extrák: másfél órás dokumentumfilm Kurosawa pályáról: az első rész A testőr, a második a Sanjuro korongján kapott helyett. A két film két külön kiadvány, melyek egy további Kurosawa-filmmel (Élni), illetve két Kaneto Shindo művel (A kopár sziget; Onibaba) együtt díszdobozban is megvásárolhatóak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11678