KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Japán videóantológia

Magánvíziók

Peternák Miklós

A nyolcvanas évek japán videóművészetét átfogóan bemutató Private Visions antológia magyarországi premierjére a kölni és a budapesti Japán Alapítvány segítségével kerül sor. Az antológia hétfejezetből áll (16 szerző 17 munkájából, ha már a számoknál tartunk), 4 óra 20 perc őszidőben. A fejezetcímek: Média: Ki és be; Egy művész arcképe: Képmás és reflexió; A kódolás játszmája; A természet struktúrája; A virtuális kép rendszere; Párbeszéd vagy transzcendentális hang.

A kísérleti vagy épp médiaművészet Japánban nem valamiféle klasszikus, „akadémikus” művészettől való elszakadást jelent, inkább a nyugati értelemben vett művészetfogalom (mely legalábbis a reneszánsz óta az individuális, kreatív-kutató magatartás, az egyén, pontosabban a szabad személy önmegvalósítása, még inkább önkifejezése) ízlelgetése mellett a – bárki máshoz hasonlóan – számunkra is kihívást jelentő új technikai médiumok, illetve új képfajták birtokbavételét, a lehetséges használat útjainak kimunkálását.

Ne feledjük, olyan kultúráról van szó, amelyben „kép” és „szöveg” viszonya alapvetően más, mint amihez mi hozzászoktunk (talán elég arra utalni, hogy háromféle írásmód van Japánban), ahol nem jelent olyan nagy gondot annak a megnevezése, amit mi körülményesen „videóművészetnek” vagy „médiaművészetnek” szoktunk hívni.

Például az antológia hetedik fejezete is olyan mű (avagy kommunikációs forma), melynél különösen ajánlatos a tradícióra való utalás. Idézzük e vonatkozásban Alfred Birnbaumot: „Az egyik legrégebbi és mára hivatalossá vált alternatíva a videót a kommunikáció folyamatos működéseként tekinti, valahová a művészet és az irodalom közé állítva. Két vagy több személy videóleveleket küld oda-vissza. A végeredménnyel kevésbé törődve, másfajta képi elgondolásból építkezve, mint amilyen a kiállításra szánt mű megtervezéséhez és elkészítéséhez kell, a videó-levél Japánban sok követőre talált, koncepciójában néha a hagyományos japán renga-val (kapcsolt verssel) hasonlították össze. A legismertebb példa erre a Videólevél..., melyet a költő Shuntaro Tanikawa és a filmrendező Shuji Terayama váltottak egymással...”

E 72 perc 40 másodperc összhosszúságú levélváltás is látható lesz a Magyar Képzőművészeti Főiskola Intermédia Tanszéke által szervezett áprilisi budapesti bemutatón – természetesen a Private Visions többi videójával együtt – először a Főiskolán, majd a Balázs Béla Stúdió Toldi mozijában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1223