KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mambo italiano

Köves Gábor

 

Színes és mozgalmas karikatúravilágot fest fel játékfilmjében a kanadai író-rendező, Émile Gaudreault, melyet alapvetően kedélyes rajzfilmfigurák népesítenek be, akiknek arcán a legnagyobb magánéleti krízisek sem hagynak maradandó károsodást. Ebben a kellemesen kipárnázott plüssuniverzumban Angelo, egy erősen hagyományőrző olasz–kanadai család legfiatalabb sarja igyekszik megtalálni a boldogságot, ami az ő esetében már csak azért sem egyszerű, mert a fiatalember a saját neméhez vonzódik. E vonzalom felvállalásának nehézségeit és a mássággal szembeni türelmetlenség témáját körüljáró filmben a nevettetésre programozott szappanoperák játékszabályai érvényesülnek, amit maga az író-rendező is készséggel elismer, hiszen főhőse végül a családja ihlette televíziós szappanoperával fut be forgatókönyvíróként. Angelo története hemzseg a sztereotípiáktól – az olasz család, a rokonok, barátok és szomszédok gyülekezete egytől-egyig a jól ismert kirakat-olasz, a nagyhangú, harsány és hirtelen vérmérsékletű őstípus variánsai. A környezet bumfordi elnagyoltságát a főszereplők világának, a történet középpontjában álló meleg pár együttlétének hitelesnek tűnő részletei, örömeik és félelmeik, boldog pillanataik és konfliktusaik valószerűsége hivatott ellensúlyozni. És ha egy-egy pillanatra úgy tűnik is, hogy Angelóval valóban alaposan kibabrált az élet, a könnyed élményszerzésért felelős kreatívok már nyúlnak is a nézőbarát megoldásokért. Elvégre a Bazi nagy olasz lagzi – helyenként tetten érhető mozifilmes megoldásai ellenére – vérbeli szappanopera, az a műfaj, amelyet nem az igazságért, hanem épp annak ellenkezőjéért szeretünk olyan kitartóan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1786