KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utolsó lépés

Mátyás Péter

 

Ebben a filmben gyakran idéznek Montaigne-t. „Nagy csudatévő az emberi elme!” – írta egykor a francia moralista. Vjatyin-Berezsnih rendező nem kevesebbre, mint egy nagyívű történet fölvázolására vállalkozott az 1920-as évek elejétől a II. világháború befejezéséig, középpontban egy hétköznapi emberi sorssal.

Főszereplőnk talpig becsületes munkásfiú, példamutató sztahanovista, később a háború névtelen hőse, akinek egyéni és társadalmi konfliktusait kísérhetjük figyelemmel. A kisember helye és szerepe az időben? – tehetnénk fel a jólismert kérdést, ám a „csudatevés” ezúttal elmarad. A Szovjetunió több mint két évtizedes fejlődésének mindennapos megpróbáltatásait, problémáit itt csak – jó esetben – jelzi, ám nem ábrázolja a rendező, gyakran kikerüli, könnyedén átlépi azokat. A történelem csak díszlet, melyben egy szentimentális történetet látunk, mely során a gondolatok és érzelmek megszokott és jellegtelen fordulatokban öltenek testet.

A művészi szembesítés egy bonyolult, s ez idáig alig érintett korszakkal elmaradt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/01 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5643