KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Várlak nálad vacsorára

Kövesdi Rózsa

 

Kell-e a jó színész? De még mennyire! Mert hát mi lenne ebből az átlagosnál is átlagosabb vígjátéki történetből, ha alakjait nem olyan színészek formálnák meg, mint a kétszeres Oscar-díjas Glenda Jackson, akit a magyar közönség a végtelenségig folytatásos Erzsébet királynő című tévésorozatból ismerhet meg, no meg Walter Matthau, aki viszont A kaktusz virága című filmben nyújtott kiváló alakítást Ingrid Bergman partnereként. Az ő lelkes komédiázásuk aztán nem is marad hatástalan.

A Várlak Nálad vacsorára az a fajta film, amelyre joggal ragaszthatjuk – és nem is lebecsülő értelemben – a nálunk előszeretettel osztogatott „kellemesen szórakoztató” címkét. Receptszerű megbízhatósággal adagolt vígjátéki összetevőkből szerkesztett film, biztos hatású, szívderítő szerelmi bonyodalom a poligám férfi és a monogám nő párviadalának témaköréből. Kell hozzá két már nem egészen fiatal ember, egy váratlanul megözvegyült és most donjuani babérokra áhítozó sebész, egy sajtostorta-sütésből élő elvált asszony, aki jövedelmét alkalmi tévé-szereplésekkel egészíti ki, szükséges továbbá egy hős – legjobb – barátja, akinek okos tanácsait nem fogadják meg, végül valamilyen kórház, megfelelően szenilis vezető-főorvossal – és már együtt is van minden, ami a bonyodalmakhoz és konfliktusokhoz szükséges. Erről viszont csak módjával gondoskodik a négy forgatókönyv-író, no meg a rendező, Howard Zieff.

Igazán a színészek érdeme, hogy e sok bába között a gyerek nem veszett el.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6707