KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hét szeplő

Dániel Ferenc

 

A semmitmondó cím hazai átkeresztelők szüleménye, rejtély. Ha mindenáron magyarítani akarnak, miért nem „Sékszpír bátyó védőszárnyai alatt” címen hozzák forgalomba az NDK filmgyártás Hermann Zschoche rendezte termékét? – ugyanis a jó szándékú, pedagógiai ihletettségű alkotók a Rómeó és Júlia drámát spékelik filmjükbe, játszatják el mai, veronai korú kamaszokkal, hogy ily módon hangoljanak rokonszenvre minden zord, hajszolt, értetlen felnőttet a tinédzser korosztály szerelmi és egyéb bonyodalmai iránt. Kisebb szereposztási megingások után az élet nagyjából igazodik a darabhoz, annak fordulataihoz; s kellemes ráadás: néhány shakespeare-i kulcsjelenet szemtanúi lehetünk némi katarzis-pótlékkal. A filmbeli gyerekek, magnózás ide, csókolódzás, szerelmi próbálkozás oda, sokkal illemtudóbbak, nevelhetőbbek, saját problémáikhoz lojálisabbak, mint amilyen a Mercutio-Tibald korosztály volt. S itt a bökkenő. A dramaturgia klasszikusait jobb nem megbolygatni, mert nem viselik el a hozzászelídítést. A dramaturgia örök fiataljai cselekvés közben ismerik meg az életet, ha úgy tetszik: anti-pedagogikusan.

Hermann Zschoche talán látta a Sípoló macskakőt, mert az ő filmjének is egy nyári táborozás a kerete, egy amolyan félig megfegyelmezett, félig programozott táboré, ahol a srácok, mert hely, idő s alkalom összejátszik, megismerhetnék egymást és önmagukat. Leendő mivoltukat. Nos, itt az alkalmat elszalasztják. Shakespeare cégére alatt. Néhány elfogódott, önfeledt, természetes pillanat azért adódik, ezekért kár.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7436