KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Évről évre, hónapról hónapra

Csala Károly

 

Fantasztikus mennyiségű érdekes adat 530 oldalon. Hétköznapi dolgok, s ha akad is köztük szenzáció, az sem maga a közölt tény többnyire, hanem a mögötte rejlő esemény, mű, műsor. Akkor hát mitől érdekesek ezek az adatok? Attól, amitől minden történelemmé vált adat – ha sorba-rendbe szedik. Ezt megtette, sziszifuszinak ható munkával, Lévai Béla. Az ő műve a Tömegkommunikációs Kutatóközpont „Membrán könyvek” sorozatának negyedik darabja: A rádió és a televízió krónikája, 1945–1978.

Persze, nem olvasmány ez – miként bevezetőjében a szerző is megjegyzi –, hanem kézikönyv. „Böngészésre, bogarászásra, emlékezetfrissítésre” ajánlja. A könyv beosztása egyszerű: évről évre, hónapról hónapra megtalálható benne egy-két mondatnyi terjedelemben (s csak módjával hosszabb idézetek formájában – ha valóban fontos okmányok szövegére kerít sort) minden említésre méltó. Már természetesen csak az, amit a válogató annak talált. Bizonyára nem mentes ez a krónika némi szubjektivitástól. (Hiszen a szerző maga is a rádiónál dolgozta végig ezt a tárgyalt csaknem három évtizedet.) De annyi baj legyen – ez vele jár.

Műsorok, események, személyi krónika, szervezeti változások, műszaki fejlődés adatai – mindez föllelhető ebben a könyvben. A rádióra vonatkozólag 1945 nyomorúságos és lelkesítő napjaitól kezdve. A televízióra vonatkozólag pedig 1951 januárjától, amikor: „Először kerülnek szóba a televízióadások. Katona Antal posta-vezérigazgató bejelenti...”

Bejelentéssel kezdődött, szenzáció-szerűséggel folytatódott, majd félelemmel (hogy ez a bútordarab passzív „befogadókat” nevel csupán, a karosszékhez szögezi az embereket), majd lassú megszokással. Aztán a változások várásával (lásd beharangozott „videokorszak”). Itt tartunk ma. De ezt már nem Lévai Béla krónikája mondja. Csak arról jut eszembe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7711