KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy mukkot se!

Bori Erzsébet

 

Marcus Mittermeier mert annyit, mit férfi merhet: megcsinálta A taxisofőr home video-változatát. De ez még nem minden: a Mux egyszersmind aktualizált Don Quijote- és germanizált Superman-történet is, humorral, horrorral, szexszel, magas- és tömegkulturális idézetekkel aláaknázva.

Mux, az egykori filozófushallgató harcba indul a modern Szodoma és Gomorra ellen. Magányos hősként kezdi, piti gyorshajtókat, bliccelőket, grafittiseket és járdára piszkító kutyák gazdáit füleli le. Felírja a delikvensek személyi adatait, majd megbírságolja őket. Nem a haszonszerzés motiválja, hanem a világjobbító szándék, s a dolog természetéből adódóan nem telik bele sok idő, hogy magasabb szintre lépjen. Egy akkora nagyváros, mint Berlin, tele van mindenféle rendű és rangú garázdákkal, szabálysértőkkel, bűnösökkel és bűnözőkkel. Mux előbb csak egy asszisztenst fogad maga elé, Gerd, a vérbeli lúzer – archetípusát tekintve Sancho Panza – személyében, aki videóra veszi a terepmunkát és nyilvántartást készít a vétkesekről. A statisztikák elemzése után Mux elégedetten állapítja meg, hogy a nagy többség hajlik a jóra, s csak tíz százalék a megátalkodott visszaeső. Velük már nem bánik kesztyűs kézzel (a büntetőexpedíciók kendőzetlen, Dogma-hű bemutatása igencsak naturális képsorokban jelentkezik, minek fényében némiképp meglepő, hogy a film – több fényes elismerés mellett – a gyermekzsüri díját is elnyerte hazájában), csontok törnek, elszabadulnak a testváladékok és néhány akaratlan haláleset is bekövetkezik, mintegy a „favágás” melléktermékeként.

A sztori egy pontján a film irányt vesz a médiakritika felé, hősünket ugyanis felkapja a sajtó, de ez a szálat az alkotók elejtik. Ahogy a többit is. Mux hadjárata eszkalálódik (valahogy úgy, mint a Veled is megtörténhetben), már rég az abszurdban járunk, s egyre inkább úgy tűnik, hogy a rendező nem találja a kiutat a filmből. Mintha nem tetszene neki az első befejezés, bedob egy új horgot: a két főszereplő kiszáll az országos méretűre duzzadt német feljelentő- hálózatból, és átteszi székhelyét Olaszországba. Az lenne ám a kihívás, megzabolázni a taljánokat! De ez már túl nagy falat egy amatőr igazságosztónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8251