KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hullám

Vajda Judit

Die Welle – német, 2008. Rendezte: Dennis Gansel. Írta: Dennis Gansel, Todd Strasser és Peter Thorwarth. Kép: Torsten Breuer. Zene: Heiko Maile. Szereplők: Jürgen Vogel (Rainer Wenger), Frederick Lau (Tim), Max Riemelt (Marco), Jennifer Ulrich (Karo), Christiane Paul (Anke). Gyártó: Rat Pack Filmproduktion GmbH. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 101 perc.

 

Megalázó kísérletekről és parancsuralomról szóló filmet sokat láthattunk már – ennél jóval kevesebb azon művek száma, melyek egy vezető nélküli diktatúra kialakulását illusztrálják. Dennis Gansel alkotása sokszoros adaptáció: a fejlődési sor a diákjain a náci birodalom működését demonstráló kísérletet végző tanár 1967-ben megtörtént esetétől az általa írt újságcikken és egy 1981-es amerikai tévéfilmen keresztül végül az utóbbi regényváltozatán át vezet – és ez a hosszas formálódás igazán jót tett neki.

A német (!) alkotó elszakad a Harmadik Birodalomtól: filmje cselekményét egy általánosságban az autokráciát tárgyaló iskolai projekthét keretébe helyezi. Ezzel nemcsak modernizálja a sztorit, hanem egy aktuálisabb analógiára hívja fel a figyelmet, hiszen a „hogy történhettek meg a II. világháború borzalmai?” helyett arra helyezi a hangsúlyt, hogyan fordulhat át a tökéletes demokrácia erőszakos diktatúrává (amire elég könnyű mai példát mondani). Ez az átfordulás pedig vezető nélkül valósul meg, hiszen Ganselnél a Hullám nevű csoportot életre hívó tanár később hangsúlyosan nem folyik bele az eseményekbe. A film legizgalmasabb kérdése tehát: manipulálhat-e valaki úgy, hogy nem is tud róla? A folyamatok ábrázolása pedig olyan finom lépésekben történik, hogy még a néző sem veszi észre, mikor változik meg minden (ha megváltozik egyáltalán).

A rendező ráadásul nemcsak élettel tölti meg a fiataloknak szánt regény sematikus figuráit, de sokkal árnyaltabban is fogalmaz, és sikerül túllépnie a címből magából adódó szimbolikus jelentéseken (a hullám egyszerre szép és fenyegető, önmagát gerjesztő jelenség). Todd Strasser 1981-es könyvének didaxisához képest egy gyomron vágó zárófordulat beiktatásával Gansel filmje fejlettebb üzenettel szolgál, miszerint ha a tömegről van szó, semmi sem biztos, csak az, hogy senki sem lehet elég jó pszichológus.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9518