KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jónás, aki a bálnában élt

Turcsányi Sándor

„Egy zsidó kisfiú története, amely német koncentrációs táborban játszódik... Képek, benyomások, futó érzések egyszerű, lecsupaszított gyors egymásutánisága. Egy szótagot sem pazarol arra, hogy kommentálja vagy felnőtt megjegyzésekkel hangsúlyozza ezt a leegyszerűsített, sallangmentes gyermeki elbeszélést’ – írta a hetvenes évek végén Natalia Ginzburg Jona Oberski Gyermekévek című könyvéről.

Nem véletlen, hogy a forgalmazói tájékoztatóban éppen ezt a szöveget emeli ki a film eladója, és csomagolja a mű mellé. Így látja a regényt a film rendezője is. Éppen ezért különösen visszafogott, sőt tompított, fékezett hatású művet készített. Hatásvadász jelenetek nélkül. Hatásos jelenetek nélkül.

Egy Bergen-Belsenben játszódó történetet moziba vinni istenkísértő vállalkozás, szinte biztos kudarc. Közismert tény, életünk szörnyűségei nem szélesvásznon, háromezer statisztával és a Walkűrök lankadatlan lovaglásával a háttérben történnek meg. Indulattalan, szűk szobákban kiáltozunk. Nem hallunk, s azonképp nem hallanak minket. Ám ha ehhez ragaszkodva próbáljuk ábrázolni a traumát magát, valószínűleg az is hallhatatlan, láthatatlan, bezárt marad. A dolgok történnek velünk és körülöttünk, s mi nézzük, tűrjük tétován, szenvtelen szemlélőként. Ám nem így a moziban.

Roberto Faenza addig igyekszik pasztell maradni, mígnem kilúgoz mindent anyagából. Az vész el a filmből, amiről szólna. Kende János szellős-tágas képei, melyekre egyéb alkalmakkor oly fogékonyak voltunk, most csak illusztrációk egy érzéketlen üzenőfüzetben.

Egy Bergen-Belsenben játszódó filmről azt mondani, rossz, bajos. Vannak dolgok, mik mindennap eszünkbe kell, hogy jussanak. De ha a Jónás... hatására tennénk ezt, egy idő után azon kéne gondolkodnunk, miért is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1053