KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Sofia Coppola: Made in Hollywood

Hideg sör, gyönyörű lányok

Kovács Kata

Sofia Coppola negyedik rendezői nagyjátékfilmjének nyitja a jelentéktelennek tűnő részletekben rejlik.

Nincsen Sofia Coppola-film, ahol ne hemzsegnének a kulturális kódok és a státuszszimbólumok, a Somewhere-ben is ott van például egy üveg Coronita, egy pár Persol napszemüveg és egy fekete Ferrari, az iróniával megrajzolt olasz show business világ, Benicio del Toro cameója, a Strokes és Johann Sebastian Bach, vagy a Sunset Boulevard-on álló, hírhedten dekadens sztártanya, a hotel Chateau Marmont. A kaliforniai pop art mûvész, Edward Ruscha egyik képe áll a fõszereplõ, Johnny Marco (Stephen Dorff) hotelszobájában, ezzel a felirattal: „Cold Beer Beautiful Girls”. A festmény kulturális párhuzamként szerepel a filmben, Ruscha ugyanis – Coppolához hasonlóan – elõszeretettel merít a pop-kultúra minden területébõl, és kedveli a látszólag jelentéktelen részleteket. „Nem foglalkozom filozófiával, de fontos számomra a figyelem, és szeretek idõt szánni olyan dolgokra, amelyek egyébként nem igényelnek figyelmet és idõt.”

A képzõmûvész itt épp azt az elvet fogalmazza meg, ami a Somewhere élénk képekbõl, kevés dialógusból, hosszan kitartott, hétköznapi cselekvéseket ábrázoló snittekbõl és a színészi jelenlét hangsúlyosságából adódó minimalista formanyelvét létrehozta. Ennek köszönhetõ, hogy ugyan szinte kizárólag a gazdagok és szépek popkulturális tünetként mutatkozó rezignált lézengését jeleníti meg, mégis intenzív, egyszerre nyomott és üde atmoszférát hoz létre.

Ruscha festménye egy olyan jelenetben szerepel, ahol Johnny egy férfi masszõrrel kerül kínos helyzetbe, bár az egyszerre abszurd és melankolikus történet hollywoodi színész-sztár hõsét semmi más nem érdekli, csak a feliratban szereplõ sör és a lányok. A kép filmbeli helye szintén árulkodó: még becsomagolva, a falnak támasztva áll, a magánéletben és hivatásban is stagnáló férfi nem keres neki helyet a szállodai szobában. Ahogyan egy rendes kamasz néha elõbújik az odújából és megnézi a szülõket, idõnként õ is kimerészkedik a lakosztályából, és hagyja, hogy odatereljék a fotózásokra, sajtótájékoztatókra és díjátadókra. Közben leginkább kibont pár sört, elalszik szex közben, és megpróbálja megjegyezni a nõk keresztnevét. Hipszter-spleenjét a kislánya, Cleo (Elle Fanning) feledteti, aki rövid idõre átveszi életében a társ szerepét, ebédet fõz neki és pingpongozik vele.

Sofia Coppola a kamaszkor kegyetlen kiúttalansága (Öngyilkos szüzek), a felnõttkor vég nélküli elvágyódása (Elveszett jelentés) és szabadosságba fásulása (Marie Antoinette) után ezúttal felvillantja a felelõtlen csellengésbõl kivezetõ utat. Az Elveszett jelentés B-oldalának is beillõ Somewhere a drámai feszültség szinte teljes kizárásával mondja el a harmincas éveiben járó férfi és tizenegy éves lánya (az Elveszett jelentés fõszereplõinek fiatalított másai) rövid egymásra találását. Megõrzi ugyan az elõzõ film visszafogottságát, de számos jelenete hangsúlyosan metaforikus. Kiváló párhuzamot kínál például a fõhõs klausztrofób élethelyzetére az egyik legabszurdabb jelenet – mely talán a legerõsebben idézi fel az Elveszett jelentés humorát –, ahol Johnny öregember-maszkját készítik, és ilyen, metaforikus jelentést hordoz a film nyitó- és zárójelenete is, a prérin körözõ, majd a semmi közepén megállított Ferrarival. Az Elveszett jelentés áttetszõ szépségének esszenciális zárását adta, hogy nem hallottuk, mit súg Charlotte fülébe Bob. Az olyan, szinte észrevétlen apróságok miatt fakóbb egy leheletnyivel a Somewhere varázsa, mint például, hogy búcsújelenetében Cleo nem, a nézõ viszont már hallhatja, amit Johnny odakiált neki.

A szerzõ Sofia Coppola-portréja a Filmvilág 2010/11. számában olvasható

Somewhere (Somewhere) – amerikai, 2010. Rendezte és írta: Sofia Coppola. Kép: Harris Savides. Zene: Phoenix. Szereplõk: Stephen Dorff (Johnny Marco), Elle Fanning


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10807