KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A harcos

Vaskó Péter

 

Egy újabb indiai(-brit) film, ezúttal nem a zenés-táncos-lakodalmas típusból, hanem a csöndes, visszafogott, lírai darabok közül. A főhős egy harcos, aki a helyi hatalmasság akaratának végrehajtója: engedelmes szakértelemmel védtelen szerencsétleneket csonkít és gyilkol meg. Külső parancsra él, nem az igazságért, hanem vezényszóra ránt kardot. A tízéves-forma gyerek, akit egyedül nevel, naiv lelkesedéssel szintén harcos szeretne lenni.

Azután egy nap, mialatt éppen felgyújt egy falut, a harcosban felhangzik a belső parancs: elhatározza, nem gyilkol többet, leteszi a kardot, és visszatér hegyi falujába. A döntéséért keserves árat kell fizetnie: gyermekét elrabolják és megölik, őt magát pedig halálra keresik egykori harcostársai. A hazatérés kínnal, fájdalommal való vezeklés, az élet behajtja a véres múlt árát. A forró, homokos, kietlen síkságtól hosszú és nehéz út vezet a hegylánc fehér hóval borított lejtőjéig és friss vizű forrásáig, a megtisztulásig.

A filmnek nincsen meghatározott történelmi ideje vagy helye, belső óra és térkép adják meg koordinátáit. Időtlen egyszerűsége lefegyverző. Olyan tájakra vezet, ahova sürgő-forgó európai cselekményéhségünkben csak nagyritkán tévedünk. A belső békéjét kereső harcos példázata elgondolkoztató a mifelénk dívó görcsös individualizmushoz képest.

Mint ahogy példamutató az ábrázolásmód tartalomhoz illeszkedő visszafogottsága is: tompa földszínek, takarékos eszközhasználat, az operatőri munka szinte észrevétlen – rafinált trükkök és kameramozgások helyett a tájakra és arcokra bíz minden artisztikumot, a visszafogottság és egyszerűség ezen a téren is meghatározó. Kegyetlenség és szelídség keveredik A harcosban izgágaság és szentimentalizmus nélkül. Nem könnyű film, szórakoztatás helyett szemlélődést kínál. Mintha csak a kínai szomszéd Tao te kingjét idézné: „aki másokat győz le, erős // legyőzi önmagát a hős”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2341