KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gandhi – Egy vezér születése

Tamás Amaryllis

 

Shyam Benegal alkotása talán a legőszintébb életrajzi mű, ami valaha született. Nem a megszokott Gandhi-képet tárja nézői elé, életének nem is az ismertebb korszakát. A 24 esztendős ügyvéd, Mohandas Karanchand Gandhi 45 éves koráig élt családjával Dél-Afrikában. Az itt ért sérelmek hatására indította erőszakmentes küzdelmét, a Satyagrahát. Nem is Indiában, mint hinnénk, hanem Afrikában érdemelte ki a Nagy Lélek (Mahatma) címet.

Aki Attenborough bölccsé vált Gandhijára számít, alaposan meglepődik. Az indiai új hullámos – az 1974-es A rügy című első játékfilmjével világhírnevet szerzett Shyam Benegal – árnyaltabb, s ezért vélhetőleg hitelesebb portrét rajzol Gandhiról, a „szent szörnyetegről”.

Sötét, bizarr családi tragédiák zajlanak a „háttérben”, miközben a vezér százezreknek, millióknak – szenvedélyes hittel – hirdeti: nem az egymásban való fogságból, hanem az egymásban való felszabadulásból kell kiindulni, ha békét akarunk itt, a Földön.

Gandhinak az élet: feladat. Mindeközben ifjú felesége, apró gyerekei csillapíthatatlan életéhségét ellentmondást nem tűrő, abszolút „apa-terrorral” töri le. A rigorózus morálparancsnak való engedelmesség szemrehányást, dühkitöréseket, viszályt, mély fájdalmat von maga után. A Gandhival együtt élők nem boldogok. A kizárólagos férji, apai szabályozást nehezen viselik, ösztönösen tiltakoznak.

Minden hagyományban metafizikai axióma – és nem tautológia – a mondás: a létezés minden létezőben azonos … A „te: én vagyok” azonban a Gandhi-mikrokozmoszban azt (is) jelenti: a társnak, a feleségnek, a gyermeknek kötelező akár börtönben senyvedni is, a Gandhi-életműért: az erőszakmentességben való hitéért. A terrorisztikus apadiktatúra – az afrikai évek alatt – majdnem az asszony s az utódok életébe kerül… A nagyformátumú Gandhi megvalósítja az élet beteljesüléséről szóló igazi alkímiát, amelynek követelése a kettőből: egy. Ex duobus unus…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3517