KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Penge

Kömlődi Ferenc

 

Örök divat a vámpír-mozi. Lehet, hogy titkon és csendben mindannyian vámpírok vagyunk, s csak az éjszakára várunk... Különösen akkor, ha olyan vámpírlányok szívják a vért, mint Traci Lords, a hajdanvolt tini pornódíva. Az összeesküvés-elméletek is kelendő portékák: a sötétség leple alatt titkos szövetségek törnek világhatalomra, erő(szak) és pénz és csúcstechnológia a fegyverük. A misztika szintén hódít: ódon és rejtett papirusztekercsek már jó régen előrevetítették a(z éppen aktuális) világvégét.

A felsoroltakhoz adjunk hozzá némi freudi anya- és apakomplexust, vulgarizált cyber-bölcseletet, a fantasy-irodalomból átmentett legyőzhetetlen (és hányatott gyerekkorú) akcióhős mítoszát, s megkapjuk Hollywood új kurrens termékét. Mindezek ellenére és mindezekkel együtt a Blade lehetne jó film, csakhogy nem az. Az innen-onnan átvett elemek nem állnak össze egésszé, a technológia játszadozás és hókuszpókusz, hemoglobin pedig eddig is csordogált, örvénylett és robbant épp elég. Fekete tündérmese? Annak túl komolytalan... Nem érezzük a veszélyt, nem érezzük a fajsúlyt.

Természetesen profi munka, de ez is jókora közhely. A helyenként magával ragadó plaszticitás, a naprakész trükkök, a dinamikusan vezetett cselekmény dicsőítése szintén. És hiába egy-egy nagyszerű részelem, az egész luftballonként pukkad szét.

Kissé ízléstelenre pingált luftballonként.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3969