KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Árulás

Bikácsy Gergely

A kéz Jákobé, de a hang Ézsaué.

Fordítsuk meg a bibliai mondást. Ennek a filmnek a hangja egyértelműen Harold Pinteré, s csak a kéz, a kamera a rendezőé. Csak? Erény ez vagy gyengeség? David Jones hibátlan ízléssel, kiváló dramaturgiai érzékkel és felkészültséggel „fordítja le” az Árulás című Pinter-drámát a mozivászonra. A színpadi mű azonban túl erős: a vásznon sem válik filmmé. A hang Pinteré marad.

Pedig a film pontos. Finoman visszafogott. Minden kockáját magabiztos irodalmi és színpadi hagyományok éltetik, és két mesterszínész: Jeremy Irons meg Ben Kingsley, akik maguk is mintha Pinter-drámákon nőttek volna fel. Vagy legalábbis azokon a mestereken, amelyeken Harold Pinter: Shakespeare-en, Csehovon, Becketten. Van egy éttermi jelenetük, ahol mindketten elhallgatnak egymás elől valamit, kicsit másról beszélnek, mint amiről szó esik. Félszavak, csúsztatott dialógusok, párhuzamos, egymás mellett elsikló monológok és társalgási közhelyekbe bújtatott gyilkos indulatok. Bámulatos. Utolérhetetlen. Szájtátva nézzük.

Ennyi megsemmisítő angol kiválóság és lenyűgözően angol drámai minőség ellenére a film szolidan unalmas és hibátlanul steril. Szinte félve adjuk vissza a ruhatárban, mint valami nem nekünk szánt, túlságosan jó minőségű, ezért idegen kelmét. Pinter írói bravúrja, hogy a legközhelyesebb és legátlagosabb angol középosztálybeli-értelmiségi szerelmi háromszög históriát egy viszolygó etnológus és egy empátiára olykor hajlamos jó barát figyelmes tekintetével tudja elmondani. Ennek a filmnek csak írói világa van, képi nyelve magas szintű illusztráció, értelmes és gusztusos leckefelmondás.

A legjobb Pinter-filmeket máig Joseph Losey rendezte. Igaz, ő csak a saját, és nem Pinter világával törődött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4867