KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Érints meg és menj!

Nóvé Béla

A mai amerikai konzumfilm hasonlatos a „Big Mac” nevű jégkrémcsodához: látványra kívánatos és ellenállhatatlan, az ember mohón lát hozzá, de mire a végére ér, gyomra többnyire csalódással, könnyű émellyel lesz tele. Amíg az akció és humor el nem fogy belőle, a néző izgul, nevet és sikongat („I scream, you scream, we all scream for icecream!”), ámde mikor a mélyebb rétegek, a lélektani és létfilozófiai esszenciák következnek, egyszerre vége szakad az ártatlan élvezetnek, s rászedetten konstatáljuk: valamivel már megint etetnek.

Az Érints meg és menj! sem mentes a kiszámítottság, a hatásadagolás ezen átlátszó rafinériájától, noha a dömpingműfaj átlagát élvezeti és szakmai értékeiben kétségkívül felülmúlja. Ügyesen építkező sztorija a családi és karrierfilmek félkész paneléiből van összeróva mesteri dramaturgiai illesztésekkel és – amerikai méretekkel mérve – aránylag hiteles figurateremtéssel. Bobby a Chicago Eagles menő hokicsatára egy éjszaka szétcsap a rátámadó süvölvény banditák között, majd sikerül elcsípnie a csaliként használt Louist, egy flegma fenegyereket játszó, valójában érzékeny és apára vágyó tízéves forma kisfiút. Innentől a rendező megannyi poénnal és váratlan fordulattal mindvégig a „rókafogta csuka – csukafogta róka” alaphelyzetét modellálja. S noha a kis vadóc mind kezesebb lesz nem éppen önkéntes gyámja iránt, másodszor is csapdába csalja – immár vonzó, s vele egyedül vesződő mamája révén. A sok kaland és pályán kívüli „bodicsek”, mely kis híján Bobby karrierjébe kerül, végül persze idillikus egymásra találáshoz, megérdemelt családi harmóniához vezet, mint azt előre sejteni lehetett. A sikerhajszoló, monomániás sportsztárban feltámad a bensőséges kapcsolat vágya – hiszen, mint azt Louis mamája két szeretkezés közt elsóhajtja: „Végül is kell, hogy legyen valami valódi az ember életében...”

Néha még egy kommersz-filmben sem árt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5012