KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A HR-menedzser

Forgács Nóra Kinga

The Human Resources Manager – izraeli-német-francia, 2010. Rendezte: Eran Riklis. Írta: Abraham B. Jehoshua regényéből Noah Stollman. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Cyril Morin. Szereplők: Mark Ivanir (HR manager), Gila Almagor (Özvegy), Reymond Amsalem (Az elvált), Noah Silver (A fiú). Gyártó: 2-Team / EZ Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 103 perc.

Izrael 2011-es Oscar-nomináltja tragikomikus road movie, melynek főszereplője – korunk hőse – a HR-menedzser, aki ez esetben egy jelentős jeruzsálemi sütőipari cégnél áll alkalmazásban. Egyre abszurdabb színezetet öltő (ki)küldetéseinek célja, hogy jó fényben tüntesse fel vállalatát abban a (a média és saját főnöke által gerjesztett) kommunikációs zűrzavarban, amit egy öngyilkos merényletben életét vesztő állítólagos alkalmazottuk halála generál.

Eran Riklis (A szíriai menyasszony, Citromfa) legújabb filmje, A HR-menedzser a szoros határidőkre feszülő szüzsé és rejtélyorientált elbeszélés ígéretével politikailag is aktuális zsánerdarabként mutatkozik be a felütésben. Ez az illúzió hamar szertefoszlik. A társadalmat olykor szatirikus éllel ábrázoló, a személyes motivációkat mozaikosan, érdeklődést keltően kibontó képsorok és jól pozícionált csavarok hozzák mozgásba a cselekményt: mire a HR-menedzser fényt derít az állítólagos alkalmazott, a bevándorló Julia tisztázatlan státuszának okaira, addigra főnöke már azt kéri tőle, hogy kísérje el a cég halottját méltó módon végső nyughelyére.

A furcsa utazás Jeruzsálemből Romániába vezet. Hatását gyengíti, hogy éppoly kevéssé ismerjük meg főszereplőinket: a HR-menedzser és a rejtély fókuszát, Júliát, mint amennyire felületes az a kép, amelyet Izrael terrorfenyegetés és felelősségvállalás által meghatározott szociális fóbiáiról vagy kommunikációs nehézségeiről kapunk. A kelet-európai térség mesékbe illő egzotikus tájként tűnik fel romantikus mód egyénített, vagy komikusan elrajzolt szereplőkkel. Hiába a helyenként telibe találó fekete humor és az érzelmileg már-már melodrámába illő módon terhelt kapcsolati háló, A HR-menedzser igazi lényege záró képsorában mutatkozik csak meg: egy abszurd gegben konzerválja hősei egyéniségének titkát, és ezáltal válik egy korszak mementójává.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10597