KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végtelen és képtelen

Mátyás Péter

 

A tapasztalt, középkorú zsaru (Robert De Niro) az egyik rendőrségi akció során szétlövi az útjába kerülő tv-kamerát. Főnökei el akarják kerülni a magas kártérítést, ezért arra kötelezik, vállaljon szerepet egy valóságon alapuló, élő televíziós sorozatban. Kamerákat szerelnek fel lakásába, kocsijába, még kabátja gombjába is beépítenek egyet, hogy a nézők mindenhová követhessék egy igazi zsaru életét. Ráadásul társként egy kétbalkezes biztonsági őrt (Eddie Murphy) szerződtetnek mellé, aki jobban szeret a reflektorfényben szerepelni, mint munkáját végezni. Ismerős vígjátéki szituáció ez, a komoly, szabályzathoz ragaszkodó és munkájára koncentráló zsaru és a lezser, könnyfakasztó történeteket mesélő, önmagától is meghatódó ripacs kényszerű kapcsolatáról. A Showtime legemlékezetesebb pillanatait azok a korábbi, hasonló témájú filmekre történő hivatkozások és idézetek, amelyek a 48 órától kezdve a Piszkos Harry, a Halálos fegyver, a Drágán add az életed szériákig terjednek. A legjobb jelenetben a legendás T. J. Hooker, William Shatner önmagát alakítva, megöregedve és pocakosan magyarázza el De Nirónak, hogyan kell viselkednie egy rendőrnek a kamerák előtt. Sajnos a rendező ezzel el is lövi puskaporát.

A krimi ugyanis érdektelen, a hányaveti módon felvázolt karakterek, a titokzatos főgengszter vagy a szolidan szexis tv producer pedig unalmas. A bevált, ám elkoptatott klisé alkalmazása az ígéretes kezdést követően ellaposítja a film második felét, amit a tízpercenként menetrendszerűen érkező humor bonbon próbál meg feledtetni. De Nirónak a 15 perc hírnév után, ahol hasonló figurát játszott, most egy újabb filmet kellene megmentenie. A csoda elmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2562