KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Huszárik-breviárium

A lehetetlen megkísértése

Csala Károly

 

Vártuk már – talán szabad többes számban beszélnem erről – ezt a könyvet, amióta csak meghirdette a Szabad Tér Kiadó. Már tavalyelőtt is volt megjelenési dátuma. De ha valami, hát ez a fajta könyv nem veszti aktualitását egy-két kurta év alatt: nem holmi aktualitáshoz igazodva készült.

Lencsó László gyűjteménye, amelyet a Koltay Gábor vezette kiadó hat filmszakmai vállalat s a filmfőigazgatóság támogatásával jelentetett meg, végül is könyvészeti jelességként került ki az Alföldi Nyomdából. A formája is, kiadásának finanszírozása is arra vall, hogy számosan tekintették ezt a kiadványt személyes ügyüknek s egyben valamelyest – szakmai és kulturális – közügynek is. Kétségtelen azonban, hogy ez a műfaj – a vegyes szemelvényeket, szövegeket, képeket tematikai és időrendbe komponáló breviárium – az értékes vallomások, dokumentumok részletei mellett óhatatlanul fölvevőhelye szokott lenni közhely-megnyilatkozásoknak is. Ezért aztán némi aggodalommal is tekintettünk a várt könyv megjelenése elé. Tagadhatatlan, hogy ebbe a válogatásba is beférkőztek a közhelyek. De aligha lehetett a dolga az összeállítónak, hogy ezeket egytől egyig kirostálja. Hozzátartoznak ugyanis Huszárik Zoltán életművének értékeléséhez éppúgy, mint személyi legendájához. Ugyanúgy tartoznak hozzá, mint a mélyenszántó megállapítások, amelyekre élete, sorsa s természetesen mindenekfölött a művei adtak késztető alkalmat mindazoknak, akik filmjei, rajzai, írásai vagy eleven személyisége hatása alá kerültek, és érzékelték a mindezekből kisugárzó, kiviharzó ellentmondásokat.

Aki nem érzett ilyesmit Huszárik-művek és Huszárik-megnyilvánulások kapcsán, az természetes módon megmaradhatott a nemtörődöm érzéketlenségnél vagy a gondolattalan rajongással jellemezhető közhely-érzékelés szintjén.

Akárhonnan közelítjük is meg Huszárik Zoltán életét és művét, egész korunkra és környezetünkre jellemző, kiáltó ellentmondások tömkelegébe kell, szükségképpen, botlanunk. Ilyen értelemben Huszárik egy egész történelmi korszak és egy országsors ritka érzékenységű médiuma volt. Sűrítve élte át jellemzőiket. Csaknem négy évtized legfőbb jellemzőit. Sorolnunk kell-e ezeket? Talán megtakaríthatjuk. Hisz csaknem mindannyian személyes tapasztalat vagy némi közvetettség segédletével ismerhetünk rájuk, hogyha végiglapozzuk ezt a Huszárik-breviáriumot.

Szívesen játszom el azzal az ötlettel, hogy Schéner Mihály megnyitó szavai a Petőfi Irodalmi Múzeum Huszárik-emlékkiállításán parafrazálhatók volnának hazánk legújabbkori történetére is: „Huszáriknak sokszor a szemére vetették, hogy pazarló. Hogy például a Csontváry-filmjéhez háromszor annyi felvételt készített, mint amennyire szükség volna. Csakhogy a művészetben a tökéletesség és teljesség végtelenül sok anyagot kíván, mert a művészet nem más, mint állandó viaskodás a hibákkal, a fogyatékossággal, ezért nagyon sok az elhullás.” Bárcsak volna némi bizonyosságunk róla, hogy történelmünk pazarlása, meg amivel ez jár, a sok „elhullás” végül is a tökéletesség és a teljesség irányába vinné tökéletlen és fogyatékos társadalmunkat...

Mindenesetre Huszárik Zoltánról első és közvetlen (talán egyedül jogos) olvasatban azt dokumentálja ez a könyv képpel és szöveggel egyaránt, amit a filmrendező így fejezett ki a Csontváry ürügyén (s épp a Filmvilágban egykoron):”a lehetetlenség megkísértése”. Ebben voltaképp minden benne van. A meg nem alkuvás igénye éppúgy, mint a részleges kudarcok eleve-tudottsága.

Végtére is ezért példa számunkra ma is Huszárik. Ezért nézegetjük képeit, ezért töprengünk néha mondatain. Ezért lapozgatjuk oda és vissza breviáriumát.

 

Huszárik-breviárium. Szerkesztette Lencsó László. Szabad Tér Kiadó. 1990.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4081