KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A földesúr

Schubert Gusztáv

A cím, szerencsénkre, pontatlan. Zügürt aga ugyanis nem bérlőit sanyargató földesúr, akit most mint megátalkodott népnyúzót (az átkos magántulajdonnal együtt) lelepleznek, hanem – Krúdy szavával – földesuraság. Amolyan pirospozsgás, vidéki életművész, akinek a szél csak a birtokát fújhatja el, úri kedvteléseit nem. A Gavallérok, az Úri muri viszolyogtató dzsentri tempóira emlékezve persze tudni véljük, mi az, amire „a nemesség kötelez”. Pedig ebből a parancsolatból jobbfajta önáltatás is következhet. A mindenéből kiforgatott aga az utolsó fillérjéig bőkezű, egyenes és lovagias marad. Persze könnyű neki, ő gazdagon is úr volt. Most, amikor egyre csúnyábban viseljük növekvő szegénységünket, csak javunkra válhat, ha elhisszük ennek a régimódi, naiv török komédiának, hogy a sorson úrrá lehet lenni. Akár még akkor is, ha az embernek már sétapálcája, keménykalapja sincsen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5437