KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/október
KRÓNIKA
• Muhi Klára: Zsurzs Éva

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő filmes Bresson-óramű
• N. N.: Robert Bresson filmjei
CYBERVILÁG
• Nádori Péter: Az ötödik elem Kamaszos báj sok lézerrel
• Tóth András György: Mézières és Moebius Képregénytől a filmig
• Kömlődi Ferenc: Túlélési stratégiák Douglas Rushkoff könyve
• Bíró Yvette: Szintről szintre Chris Marker-multimédia
• Nyírő András: „Emil” Ha elolvasta, tépje össze

• Forgách András: Iráni mesék Filmhét után
MAGYAR MŰHELY
• Sós B. Péter: Húzóágazat? Filmtörvény
• Bori Erzsébet: Diplomatafilm Beszélgetés Bereményi Gézával
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: Kis Magyar Időutazás Rendszerváltó évek
• Dániel Ferenc: Színkép-sugárzás Spektrum TV
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: A szabad világ foglyai Michael Cimino filmjei
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lengyel kapcsolat
FESZTIVÁL
• Róka Zsuzsa: Örömfilmfesztivál Ouagadougou
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk Witman fiúk
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A kaukázusi fogoly
• Bori Erzsébet: Ragyogj!
• Simó György: Ál-arc
• Turcsányi Sándor: Fedőneve: Donnie Brasco
• Békés Pál: Hullámsír
• Harmat György: Első csapás
• Csordás Lajos: Az elnök különgépe
• Tamás Amaryllis: Raszputyin
POSTA
• Jeles András: Nyílt levél Forgács Péternek
• Forgács Péter: Tisztelt Szerkesztőség!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy zsaru bőréért

Harmat György

 

Alain Delon is csatlakozott azokhoz a filmsztárokhoz, akik saját szereplésükkel (Eastwood, Manfredi, Sordi, Tognazzi) vagy a nélkül (Newman, Redford) filmet rendeznek. Az Egy zsaru bőréért című munkáját könnyen tekinthetnénk szerzői filmnek, hiszen Delon rendezte, s ő a főszereplője, társírója és producere is –, ha személyes művészi közlendőjének legalább nyomait fellelnénk benne. Ilyesmiről azonban szó sincs.

Meglepő például, hogy milyen egysíkú szerepet írt magának. Nincs módja szélsőséges vagy árnyalt érzelmek átélésére, jellemfejlődés ábrázolására. Pontosan ismeri viszont azt a képet, amit a közönség kialakított róla. Ennek megfelelően zsaruja csak volt rendőrfelügyelő lehet, aki magándetektívként viszi bőrét a vásárra. Eszközeiben nem válogatós, volt kollégái éppúgy életére törnek, mint a bűnözők. Ebben a kettős szorításban próbálja megtalálni és megmenteni azt a vak lányt, akinek édesanyja hozzá fordult segítségért. Ez a szituáció eleve felkelti iránta a néző rokonszenvét; a többi Delonon múlik. A sikerhez nem is szükségeltetnek ismert színészi képességei, elég a külsőség: ahogy Gitane cigarettájára gyújt, vagy ahogy kék szemével gyönyörűen néz a világba.

Az író Delon két alkalommal „kacsint ki” ránk, filmbéli szerelme szájába adva a poént: „Belmondónak ilyenkor arcizma sem rándul!” majd „Te nem vagy Burt Lancaster!” Ha e két megjegyzés öniróniája vált volna a film szervező elemévé, valószínűleg jobb művet látnánk. A két mondat azonban annak a komolyan vett közmegegyezésnek a kifejezője, hogy a szerző tudja, hogy mi tudjuk: ő itt elsősorban Alain Delon, a sztár, nem pedig Choucas magándetektív. Erre a viszonyra épül ez a minden tekintetben közepes film. Nézése közben mértéktartóan szórakozunk, majd azonnal elfelejtjük. Kivéve a menetiránnyal szemben haladó autós üldözés képsorát. Az bekerül a „kalandfilm történetébe”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6673