KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/november
KRÓNIKA
• Durst György: Filmvilág alapítvány az első filmért

• Geréb Anna: Tbiliszi találkozás Szergej Paradzsanov
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A bonsai visszavág Velence
TITANIC
• Csejdy András: Tat a mélyben Titanic fesztivál
• Déri Zsolt: A jéghegy csúcsa Norvég hullám

• Földényi F. László: A lehetetlen prófétája Hullámtörés
• Rózsavölgyi Adél: Európa elrablása A bűn mélysége
• Mátyás Péter: Az ördög ifjúkora Ken Russell
• N. N.: Válogatott filmográfia Ken Russell
• Takács Ferenc: Valóság Filmstúdió A beatgeneráció
• Gazdag Gyula: Egy költő a Lower East Side-on
• Eörsi István: Egy költő a Lower East Side-on
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A túlélésről Az én kis nővérem
• Ardai Zoltán: Ingertréning Út a pokolba
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Baráti kör
• Hungler Tímea: Peacemaker
• Barotányi Zoltán: Kapcsolat
• Harmat György: Törjön ki a frász!
• Mockler János: Manhattanre leszáll az éj
• Turcsányi Sándor: Bean
• Bori Erzsébet: Fújhatjuk!
• Tamás Amaryllis: Tűz a mélyben
INTERNET
• Nyírő András: A fiúk a MIR-en
FILMZENE
• Fáy Miklós: Beledöglünk a szépségbe Pillangókisasszony
POSTA
• Dobos László: Sára Sándor Vád című filmjéről
• Szilágyi Ákos: A vád tanúja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

David Cronenberg: Konzum

Nagy falat

Roboz Gábor

Cronenberg újra a régi.

Miután fia az Antivirallal hamisítatlan Cronenberg-mozit forgatott, és miközben saját szerzői jelenléte valamelyest halványulni látszik, David Cronenberg 71 évesen regényíróként is bemutatkozott. A vérbáró címkét már rég maga mögött hagyott rendező az utóbbi években bebizonyította, hogy számos műfajban képes maradandót alkotni, és nem riad vissza a kísérletezéstől (lásd például a Cosmopolist). Így talán nem is a könyv érkezése meglepő, inkább csak az, hogy a szerző visszacsatol benne pályája korai szakaszához, és újra előveszi jellegzetes mániáit, a bio-extremitásoktól kezdve az őrült tudósokon és konspirációkon át a technológia fetisizálásáig.

A Konzumon érződik az évtizedeken át halmozott tudásanyag, a szépirodalmi közegnek szánt kötet sűrű olvasmány, amely a hagyományos dramaturgiai szabályokat időnként gond nélkül felrúgja. A borító mutáns regénytestet rejt: a történet krimiként indul, sokáig főleg rejtélyek mozgatják, jóval később felmerül egy kémregény ígérete, akadnak nem vágykeltő funkciójú szexjelenetek, egy beékelt elbeszélés szerelmi sztorit bujtat (a könyv talán leggyönyörűbb része), miközben időnként rövidebb filozófiai eszmefuttatásokat is olvashatunk.

Adott egy Sartre-ot és de Beauvoir-t idéző filozófus-házaspár, amelynek női tagját holtan találják párizsi lakásában, a férfi ellen pedig körözést adnak ki, a jelek szerint ugyanis megcsonkította néhai nejét, és megette bal mellét. Rendőrök helyett azonban két fiatal fotóriporter útját követjük párhuzamosan: Nathan egy budapesti zugklinikán interjút készít egy illegális szervkereskedelemben utazó orvossal, majd egy mellrákos pácienstől elkap egy nemi betegséget; Naomi pedig követni kezdi a kannibalizmussal vádolt filozófus nyomait, és egészen Japánig utazik miatta.

Az irodalomból doktorált Cronenberg a rá jellemző sebészi precizitással komponál jeleneteket, és nem csak műveltségét és intellektuális – néhol szédületesen fekete – humorát csillogtatja, hanem igazolja, hogy a szövegalkotásban is vérprofi. A könyvben hemzsegnek az idézhető mondatok, a szerző tüzetességének egyik legszebb példája, hogy a riporterpáros tagjai – akik személyesen alig találkoznak, és többször is hűtlenek – egymást „Than”-nak és „Omi”-nak becézik – vagyis pont az átfedő „Na” szótagot hagyják ki.

A két fiatal (többnyire) telefonos interakcióit multi-taskingos szünetek tagolják, de Cronenberg ennél jóval mélyebbre ágyazza a technológiát a valóságba. A regény világa eleve egy filmfelvételen keresztül nyílik meg (és zárul), a főhősök pedig alapvetően különböző lencséken keresztül élik meg a valóságot, mottójuk lényegében a „mindent egy makróért”.

A technológia gyarmatosítja magát a nyelvet is: beépül hasonlatokba, metaforákba, megszemélyesítésekbe, Cronenberg minden eszközt és programot a pontos nevén emleget, és a tökéletes valóságpótlékként működő technológia a cselekmény késői fordulataiban is meghatározó szerephez jut. Ezek mellett a Konzumban, amelynek filozófuspárja részben konzumerizmus kritikájáról híres, felmerül a lehetőség, hogy a személyiség újradefiniálása vagy akár két ember „szerelmi” kapcsolata a fogyasztáson keresztül valósulhat meg, miként az is, hogy a fogyasztási cikkek esztétikuma meghaladja a hagyományos szépségeszményt, és hogy maga a jelentés is fogyasztási cikk.

A hagyományos szépségeszmény meghaladása persze Cronenbergnél a beteg test fetisizálásával is összefügg: a heg nála erogén felületként jelenik meg, a megfertőződött test egy újfajta szépség ígéretét mutatja fel. A rendező radikális felfogásában ráadásul a test megtévesztő élethűséggel reprodukálható, sőt ennek révén alkalmassá válik egy groteszk műalkotás létrehozására is.

A külön tanulmányt érdemlő Konzum Cronenberg korát meghazudtolóan fiatalos regény, amely saját jogán is letaglózó olvasmány, egyúttal szervesen épül be a rendezői életműbe.

 

Európa Könyvkiadó, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12140