KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/november
KRÓNIKA
• Durst György: Filmvilág alapítvány az első filmért

• Geréb Anna: Tbiliszi találkozás Szergej Paradzsanov
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A bonsai visszavág Velence
TITANIC
• Csejdy András: Tat a mélyben Titanic fesztivál
• Déri Zsolt: A jéghegy csúcsa Norvég hullám

• Földényi F. László: A lehetetlen prófétája Hullámtörés
• Rózsavölgyi Adél: Európa elrablása A bűn mélysége
• Mátyás Péter: Az ördög ifjúkora Ken Russell
• N. N.: Válogatott filmográfia Ken Russell
• Takács Ferenc: Valóság Filmstúdió A beatgeneráció
• Gazdag Gyula: Egy költő a Lower East Side-on
• Eörsi István: Egy költő a Lower East Side-on
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A túlélésről Az én kis nővérem
• Ardai Zoltán: Ingertréning Út a pokolba
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Baráti kör
• Hungler Tímea: Peacemaker
• Barotányi Zoltán: Kapcsolat
• Harmat György: Törjön ki a frász!
• Mockler János: Manhattanre leszáll az éj
• Turcsányi Sándor: Bean
• Bori Erzsébet: Fújhatjuk!
• Tamás Amaryllis: Tűz a mélyben
INTERNET
• Nyírő András: A fiúk a MIR-en
FILMZENE
• Fáy Miklós: Beledöglünk a szépségbe Pillangókisasszony
POSTA
• Dobos László: Sára Sándor Vád című filmjéről
• Szilágyi Ákos: A vád tanúja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ez a szerelem

Bikácsy Gergely

 

Ezt az egyébként is színvonalas és ízléses filmet Jeanne Moreau miatt mindenképpen érdemes megnézni. Száraz és tanáros az előző mondat: mindent odahagyva szaladjunk a moziba. A film Duras élettársának memoár-regényéből készült. Magam a Jules és Jim-rajongók nemzedékéhez tartozom, Truffaut és Louis Malle-filmjeiben ámuldoztam a finoman erotikus fiatal színésznő művészi és szexuális varázsán. Azt is bevallom, néhány év múltán már nem tudtam megbarátkozni a (furcsán, hamar) megöregedett egykori szépséggel. Marguerite Duras kellett most ahhoz, hogy Jeanne Moreau-t nagyon megöregedve ismét a legvarázsosabbnak láthassam.

Elképesztő az a fajta külső, fizikai hasonlóság, amit Moreau itt megteremt. Jól ismerte Marguerite Duras-t, játszott is regényéből készült filmen. Elővettem Duras és Moreau jónéhány fényképét: nem tudom eldönteni, valóban hasonlítottak-e? Belenéztem több dokumentumfilmbe, hogy felidézzem Duras gesztusait, hangját, mozgását. Minél többet nézem, emlékezek, méricskélek, annál kevésbé tudom eldönteni, hasonlítanak-e? Moreau olyan természetesen bújik az írónő bőrébe, hogy az ember vetítés közben fel sem teszi kérdéseit: nem, egyáltalán nem hasonlítanak „fizikailag”. De igen! Bravúros, ahogy még külsejében is hasonlít hozzá!

A kérdés azért foszlik szét hamar, mert mint a nagy színészek majdnem mindig: belülről játssza, átváltozó művészként (gondolom, nem ösztönösen, hanem hatalmas szakmai tudással és fegyelmezetten). A lélegzetelállító épp az, hogy szakmai tudásnak, fegyelmezettségnek közben a nyomát sem látjuk, már-már valamely ellesett kamerás dokumentum titkaiban, örvényeiben érezzük magunkat. És mégis fikcióban. Az idő megáll, lelassul, együtt lélegzik a szereplőkkel – egy kényes, kínos és gyönyörű, rekonstruálhatatlan, elmondhatatlan szerelmi történet szereplőivel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2591