KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/november
KRÓNIKA
• Durst György: Filmvilág alapítvány az első filmért

• Geréb Anna: Tbiliszi találkozás Szergej Paradzsanov
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A bonsai visszavág Velence
TITANIC
• Csejdy András: Tat a mélyben Titanic fesztivál
• Déri Zsolt: A jéghegy csúcsa Norvég hullám

• Földényi F. László: A lehetetlen prófétája Hullámtörés
• Rózsavölgyi Adél: Európa elrablása A bűn mélysége
• Mátyás Péter: Az ördög ifjúkora Ken Russell
• N. N.: Válogatott filmográfia Ken Russell
• Takács Ferenc: Valóság Filmstúdió A beatgeneráció
• Gazdag Gyula: Egy költő a Lower East Side-on
• Eörsi István: Egy költő a Lower East Side-on
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A túlélésről Az én kis nővérem
• Ardai Zoltán: Ingertréning Út a pokolba
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Baráti kör
• Hungler Tímea: Peacemaker
• Barotányi Zoltán: Kapcsolat
• Harmat György: Törjön ki a frász!
• Mockler János: Manhattanre leszáll az éj
• Turcsányi Sándor: Bean
• Bori Erzsébet: Fújhatjuk!
• Tamás Amaryllis: Tűz a mélyben
INTERNET
• Nyírő András: A fiúk a MIR-en
FILMZENE
• Fáy Miklós: Beledöglünk a szépségbe Pillangókisasszony
POSTA
• Dobos László: Sára Sándor Vád című filmjéről
• Szilágyi Ákos: A vád tanúja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nincs kettő négy nélkül

Hegyi Gyula

 

Tudom, hogy nincs fontosabb hely a moziban a pénztárgépnél, tisztában vagyok vele, hogy e gép szapora csörgése a produceri és forgalmazói fülekben elnémít mindenfajta kritikusi és esztétikai sóhajtozást. Amíg Bud Spencer kemény ökle és Terence Hill acélkékbe játszó szemvillanása nyereségessé tesz egy-egy újabb összjátékot, addig hiába minden ellenvetés: mihelyt pedig a nézők többsége ugyanúgy unni fogja az egy kaptafára készült tucatprodukciókat, ahogy most a kisebbség unja, e filmeknek nyomtalanul végük szakad. A minőség átcsapása mennyiségbe itt egyértelmű, csak a nézők tűrőképességét nehéz előre megbecsülni.

A két sztár ezúttal rajongóik örömére megkettőzi magát. Két gazdag brazíliai fivért játszanak, akiket bizonyos életveszélyes fenyegetés miatt két észak-amerikai férfi helyettesít jó pénzért – illetve két észak-amerikait, akik két brazíliai helyett néznek szembe a fenyegetéssel. Szerepcserés alapötlet tehát, eléggé szájbarágós magyarázattal a leggyermetegebb nézők számára. A nagy poénok olyasfajták, hogy az előző kettő olvas, az utóbbi kettő nem, a brazilok kimérten közelítenek a nőkhöz, míg Államok-beli alteregóik igencsak hevesen. És persze az, hogy milyen előkelően esznek az urak, s milyen gusztustalan mohósággal a bunkók. Urakon és bunkókon kívül mások nem is illenek bele a Nincs kettő négy nélkül világképébe: de láthatóan ez sem zavar már senkit. Amióta elfogadtuk, hogy nincs mozi kommersz nélkül, a kommersz többsége egyre bárgyúbb és ostobább lesz. Várjuk a folytatást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5855