KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/december
• Schubert Gusztáv: Gaia-rabság Zöldmozi
• Sipos Júlia: A flamingó nézettsége Beszélgetések a természetfilmről
• Bóna László: A konfekció mámora Technika és idill
• Turcsányi Sándor: A vak asszony fia Bűnfilmek
• Ardai Zoltán: A feledtetés mesterfoka Árnyékzóna
• Muhi Klára: Koldusbögre Beszélgetés Gombár Csabával
• Kövesdy Gábor: Recept nélkül Beszélgetés Tímár Péterrel
• Turcsányi Sándor: Egy rendes üzem Beszélgetés Andrew Vajnával
• Bihari Ágnes: Vándorgépész Csenyétén Beszélgetés Czabán Györggyel és Pálos Györggyel
• Bikácsy Gergely: Az álom szabadsága Szürrealizmus és szerelem
• Schubert Gusztáv: Puhafedelű breviárium Tarantino-éra
HORROR
• Farkas Jenő: A magyar Drakula Nosferatu előtt
• N. N.: Két jelenet a Drakula halálából
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Cyber-szkepticizmus Baudrillard, Virilio
MÉDIA
• R. Hahn Veronika: A BBC és a többiek Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Róka Zsuzsa: Francia multicolor Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Szabó Márta: Itália holdra száll Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Vida László: Cirill és katód Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
FESZTIVÁL
• Báron György: Még itt vannak, már itt vannak... Montreal
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Kutyavilágaink A világ legkisebb alapítványa
• Csejdy András: Reszkírotott hányavetiség Bukfenc
• Erdélyi Z. Ágnes: Eltörölt évek „Semmisnek kell tekinteni...”
• Kis Anna: Hó és mű hó Jeruzsálem. A hó hatalma
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Halálhajó
• Bori Erzsébet: Lesz-e hó karácsonykor?
• Hungler Tímea: Kinek a papné
• Csordás Lajos: A félelem országútján
• Mátyás Péter: Álljon meg a nászmenet!
• Csejdy András: A pénz beszél
FILMZENE
• Fáy Miklós: James Dean felfedezettje Leonard Rosenman

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A 007-es modell

Bond-imázs

A kém, akit szeretünk

Huber Zoltán

Az erős márkanévvel és tökéletesen kiépített imázzsal megtámogatott „termék” hibátlanul alkalmazkodik a mindenkori célcsoport ízléséhez.

Ma már senki sem vitatja, hogy Ian Fleming legendás titkosügynöke jóval összetettebb figura, mint azok a szimpla ponyvahősök, akik kizárólag olcsó izgalmakkal, gyors autókkal és gyönyörű nőkkel szórakoztatják a közönséget. A százmilliós példányszámban olvasott regények, a fél évszázada töretlenül népszerű mozifilmek, a világszerte ismert és idézett attribútumok csupán az egyre patinásabb mítosz felszínét jelentik. A Bond-legendárium mélyén jóval összetettebb struktúrák és szimbólumok működnek, melyekre könnyen rábukkanhat a figyelmes olvasó/néző, majd az egyéni preferenciái, saját ideológiai vonzódásai szerint értelmezheti. A brit szuperkém korunk legképlékenyebb szuperhőse: folyamatosan formálódó, rugalmasan alkalmazkodó legendája elsősorban a közönségről, a kritikusról mesél.

A Bond-franchise diadala számtalan aspektusból vizsgálható, és a töretlen siker nemcsak a szellemtudományok területén vívott ki érdeklődést magának. Marketing- és eladási szempontból e jól pozícionált, erős márkanévvel és tökéletesen kiépített imázzsal megtámogatott „termék” hibátlanul alkalmazkodik a mindenkori célcsoport ízléséhez, a figura ellenállás nélkül képes a nyugati popkultúrába integrálódni. A 007-es kalandok népszerűsége akkoriban érte el a csúcspontját, amikor a fogyasztói társadalom nagy ideái a hidegháborús paranoia fűtötte imperializmussal, illetve a hatvanas évek felszabadultabb légkörével, a nyíltabb szexualitással találkozott. Bár a szuperkém változatos bevetései mindig gondosan követik az aktuális politikai és társadalmi viszonyokat, a sikeres alapképlet nagyrészt a mai napig érintetlen. Bond mindig is egy olyan férfiasan áramvonalas próbababa volt, aki tökéletesen mutat a férfimagazinok címlapjain, miközben trendi luxusmárkákat, költséges hobbikat, vagy épp felső kategóriás turista-attrakciókat reklámoz.

Az alapvetően konzervatív beállítottságú, az angolszász kapitalista berendezkedés megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűségében hívő célközönség legfontosabb vágyálmait, egy letűnt gentleman-ideált mesehőssé gyúró filmproducerek már a sorozat születésekor felismerték, hogy a vászonról áradó Bond-életérzést nem szabad szűk keretek közé zárni. Az átütő világsikerhez, a masszív kultuszhoz le kell csiszolni, le kell egyszerűsíteni a szuperkém alakját, alkalmassá téve a frissebb kalandok, az ellentmondásosabb minőségek, az újabb és újabb jellemvonások befogadására. Így történhetett, hogy Fleming karakteres, kissé durva hőse a vásznon sohasem több mint a kötelező ismertetőjegyek (egy sorszám, egy pisztoly, néhány aranyköpés), a partnerek (társak, ellenfelek, nők), az aktuális színész, illetve az adott küldetés egyszerű összege. Ebben a képletben James Bond egyszerű burok csupán - maga a fogalom azonban állandó változásban van, és elsősorban a popkulturális evolúció hajtja előre…

 

[…]


[A teljes cikk februártól lesz online elérhető, addig csak a lapban olvasható. Egy szám ára csak 490 Ft!

Éves előfizetéssel még olcsóbb, számonként csak 395 forint.

A nyomtatott Filmvilág digitális változatban is előfizethető (havonta 390 forintért) a dimag.hu honlapon]


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/11 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11108