KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/december
• Schubert Gusztáv: Gaia-rabság Zöldmozi
• Sipos Júlia: A flamingó nézettsége Beszélgetések a természetfilmről
• Bóna László: A konfekció mámora Technika és idill
• Turcsányi Sándor: A vak asszony fia Bűnfilmek
• Ardai Zoltán: A feledtetés mesterfoka Árnyékzóna
• Muhi Klára: Koldusbögre Beszélgetés Gombár Csabával
• Kövesdy Gábor: Recept nélkül Beszélgetés Tímár Péterrel
• Turcsányi Sándor: Egy rendes üzem Beszélgetés Andrew Vajnával
• Bihari Ágnes: Vándorgépész Csenyétén Beszélgetés Czabán Györggyel és Pálos Györggyel
• Bikácsy Gergely: Az álom szabadsága Szürrealizmus és szerelem
• Schubert Gusztáv: Puhafedelű breviárium Tarantino-éra
HORROR
• Farkas Jenő: A magyar Drakula Nosferatu előtt
• N. N.: Két jelenet a Drakula halálából
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Cyber-szkepticizmus Baudrillard, Virilio
MÉDIA
• R. Hahn Veronika: A BBC és a többiek Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Róka Zsuzsa: Francia multicolor Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Szabó Márta: Itália holdra száll Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Vida László: Cirill és katód Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
FESZTIVÁL
• Báron György: Még itt vannak, már itt vannak... Montreal
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Kutyavilágaink A világ legkisebb alapítványa
• Csejdy András: Reszkírotott hányavetiség Bukfenc
• Erdélyi Z. Ágnes: Eltörölt évek „Semmisnek kell tekinteni...”
• Kis Anna: Hó és mű hó Jeruzsálem. A hó hatalma
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Halálhajó
• Bori Erzsébet: Lesz-e hó karácsonykor?
• Hungler Tímea: Kinek a papné
• Csordás Lajos: A félelem országútján
• Mátyás Péter: Álljon meg a nászmenet!
• Csejdy András: A pénz beszél
FILMZENE
• Fáy Miklós: James Dean felfedezettje Leonard Rosenman

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tenger dala

Kránicz Bence

Song of the Sea – dán-belga-ír, 2014. Rendezte: Tomm Moore. Írta: William Collins. Zene: Bruno Coulais. Gyártó: Cartoon Salon / Digital Graphics. Forgalmazó: Szabolcs Cinema Kft. Szinkronizált. 93 perc.

Előző filmjéhez, a magyar animátorok munkáját is dicsérő Kells titkához hasonlóan a kortárs rajzfilm fontos alkotójaként jegyzett Tomm Moore ismét az ír-kelta mondavilág és mesekincs örökségéből merít. Ám míg első rendezése szorosabban kötődött a szigetország történelméhez, addig A tenger dalában egyszerre kap nagyobb teret az álomszerű, olykor szürreális fantáziavilág és a családi traumákkal súlyosbított, hétköznapi rögvaló. A két külön univerzum között azonban magától értetődőnek bizonyul az átjárás, köszönhetően az egységes és markáns vizualitásnak, valamint a tragédia árnyékát és az újrakezdés lehetőségét is magában hordozó történet édesbús hangvételének.

Bent és húgát, a hatéves kora ellenére némának mutatkozó Saoirse-t egyedül neveli jóravaló, de megkeseredett apjuk, miután az édesanya a kislány születésekor meghalt – örökül hagyott mágikus tárgyai és a családi legendák viszont arról árulkodnak, hogy a kecses és melegszívű Bronagh túlvilága közelebb van a gyerekekhez, mint gondolnák. A világos, tiszta foltokkal és egyszerű vonásokkal megrajzolt emberalakok mögött ezernyi kacskaringós, végtelenbe vesző vonal szövi át a gazdagon kidolgozott háttereket, utalva a valós érzelmi konfliktusokra megoldást nyújtó mesebirodalom jelenlétére. De A tenger dalát nemcsak a terápiás animációk finom mívű darabjaként szemlélhetjük, történetében a régmúlt ködébe vesző, sokak által elfelejtett mítoszok érvénye a CGI-trendekkel szembehelyezett hagyományos rajzfilm értékeire hívja fel a figyelmet. Sőt, a kővé változtatott tündérlények gyönyörű metaforájába ágyazott központi tanulság is kortól függetlenül megszívlelendő: a lélek fájdalmaira a bezárkózás és a magányos gyötrődés csupán ideig-óráig jelenthet gyógyírt, a múlt elengedéséhez igenis szükség van a közös feldolgozás folyamatára – arra a küzdelmes feladatra, ami Moore filmjét nézve máris könnyebbnek tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12150