KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/december
• Schubert Gusztáv: Gaia-rabság Zöldmozi
• Sipos Júlia: A flamingó nézettsége Beszélgetések a természetfilmről
• Bóna László: A konfekció mámora Technika és idill
• Turcsányi Sándor: A vak asszony fia Bűnfilmek
• Ardai Zoltán: A feledtetés mesterfoka Árnyékzóna
• Muhi Klára: Koldusbögre Beszélgetés Gombár Csabával
• Kövesdy Gábor: Recept nélkül Beszélgetés Tímár Péterrel
• Turcsányi Sándor: Egy rendes üzem Beszélgetés Andrew Vajnával
• Bihari Ágnes: Vándorgépész Csenyétén Beszélgetés Czabán Györggyel és Pálos Györggyel
• Bikácsy Gergely: Az álom szabadsága Szürrealizmus és szerelem
• Schubert Gusztáv: Puhafedelű breviárium Tarantino-éra
HORROR
• Farkas Jenő: A magyar Drakula Nosferatu előtt
• N. N.: Két jelenet a Drakula halálából
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Cyber-szkepticizmus Baudrillard, Virilio
MÉDIA
• R. Hahn Veronika: A BBC és a többiek Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Róka Zsuzsa: Francia multicolor Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Szabó Márta: Itália holdra száll Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Vida László: Cirill és katód Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
FESZTIVÁL
• Báron György: Még itt vannak, már itt vannak... Montreal
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Kutyavilágaink A világ legkisebb alapítványa
• Csejdy András: Reszkírotott hányavetiség Bukfenc
• Erdélyi Z. Ágnes: Eltörölt évek „Semmisnek kell tekinteni...”
• Kis Anna: Hó és mű hó Jeruzsálem. A hó hatalma
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Halálhajó
• Bori Erzsébet: Lesz-e hó karácsonykor?
• Hungler Tímea: Kinek a papné
• Csordás Lajos: A félelem országútján
• Mátyás Péter: Álljon meg a nászmenet!
• Csejdy András: A pénz beszél
FILMZENE
• Fáy Miklós: James Dean felfedezettje Leonard Rosenman

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bella Martha

Vaskó Péter

 

Milyen gyakran hallotta ön ezeket a szóösszetételeket: német humor, német konyha? Mi tagadás, nem ezek a területek jutnak először eszünkbe a germán erények közül. Erről az alapról startol a Bella Martha, a maga bajor konyhai vígjátékával, hogy mindezen nevessen egy kicsit – no meg szomorkodjék. Ne gondoljunk az olasz filmek nagycsaládos paszta-orgiáira, véresen kisütött szereplőkre a la Greenaway, a Szindbád-féle húsleves-erotikára, vagy a francia gourmand-filmek költői és eksztatikus elragadottságára Luis de Funes ámokfutásától a pekingi kacsába ölt nagy európai konyhafőnökökön keresztül Vatelig, az öngyilkos királyi mesterszakácsig.

A főszereplő Martha kiváló szakácsnő egy luxus-étteremben: szorgalmas, megbízható és precíz, mint egy dízelmerci. Mégsem lehet azonban minden rendben, mert a szép Martha pszichológushoz jár, hogy a jó doktorral együtt elemezzék hideg fej és forró levesek ellentmondásait. Ám ez nem Woody Allen-film, a doki nem flörtöl. Már-már úgy tűnik, a szép Martha elevenen fagy meg a nyílt láng mellett, amikor hirtelen ráborul a szottyos-szaftos élet. Magához kell vennie anyja halála miatt magára maradt 8 éves unokahúgát, ráadásul munkahelyén felbukkan egy rivális olasz szakács. Martha igyekszik a belénevelt kötelességtudással kifőzni valami megoldást a „problémákra”, de a kislány és a bohém idegen rádöbbentik, hogy milyen sótlanul is él. Mindezeknek köszönhetően a film végére Marthának néha már az arcizma is rezdül.

A mélyhűtött Martha és a forróvérű spagetti-mágus olasz kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolata még leginkább az 1987-es kiváló dán filmre, a Babette lakomájára emlékeztet, ahol a Dániába menekült francia szakácsnő rafinált ételeivel szinte vallásos élményben részesíti a jütlandi, savanyú heringen felnőtt puritánokat. De azért itt még nem tartunk, a Bella Martha a lélekre égett szigort félősen visszafogott iróniával és fékezett habzású szenvedéllyel lazítja fel, mintha félne attól, amit tulajdonképpen mond: azok a kiabálós, nagymosolyú mediterrán ágrólszakadtak mégiscsak izgalmasabb népség, mint az Audikba zárt kispolgárok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2055