KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/december
• Schubert Gusztáv: Gaia-rabság Zöldmozi
• Sipos Júlia: A flamingó nézettsége Beszélgetések a természetfilmről
• Bóna László: A konfekció mámora Technika és idill
• Turcsányi Sándor: A vak asszony fia Bűnfilmek
• Ardai Zoltán: A feledtetés mesterfoka Árnyékzóna
• Muhi Klára: Koldusbögre Beszélgetés Gombár Csabával
• Kövesdy Gábor: Recept nélkül Beszélgetés Tímár Péterrel
• Turcsányi Sándor: Egy rendes üzem Beszélgetés Andrew Vajnával
• Bihari Ágnes: Vándorgépész Csenyétén Beszélgetés Czabán Györggyel és Pálos Györggyel
• Bikácsy Gergely: Az álom szabadsága Szürrealizmus és szerelem
• Schubert Gusztáv: Puhafedelű breviárium Tarantino-éra
HORROR
• Farkas Jenő: A magyar Drakula Nosferatu előtt
• N. N.: Két jelenet a Drakula halálából
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Cyber-szkepticizmus Baudrillard, Virilio
MÉDIA
• R. Hahn Veronika: A BBC és a többiek Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Róka Zsuzsa: Francia multicolor Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Szabó Márta: Itália holdra száll Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
• Vida László: Cirill és katód Euromédia – Magántévék, közerkölcsök
FESZTIVÁL
• Báron György: Még itt vannak, már itt vannak... Montreal
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Kutyavilágaink A világ legkisebb alapítványa
• Csejdy András: Reszkírotott hányavetiség Bukfenc
• Erdélyi Z. Ágnes: Eltörölt évek „Semmisnek kell tekinteni...”
• Kis Anna: Hó és mű hó Jeruzsálem. A hó hatalma
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Halálhajó
• Bori Erzsébet: Lesz-e hó karácsonykor?
• Hungler Tímea: Kinek a papné
• Csordás Lajos: A félelem országútján
• Mátyás Péter: Álljon meg a nászmenet!
• Csejdy András: A pénz beszél
FILMZENE
• Fáy Miklós: James Dean felfedezettje Leonard Rosenman

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Áldozathozatal

Pápai Zsolt

Offret – svéd–francia, 1985. Rendezte: Andrej Tarkovszkij. Szereplők: Erland Josephson, Susan Fleetwood, Valérie Mairess. Forgalmazó: Mozinet – Kultúrbarlang. 143 perc.

 

Tarkovszkij utolsó, Svédországban forgott filmje nem ér fel legkiválóbb műveihez, de a legszemélyesebbekig igen. Intimebb, mint egy pszichoanalízis és bizalmasabb, mint egy hétpecsétes napló.

Az Áldozathozatal – a cím az életmű egyik vezérmotívumát idézi, így rögtön nagyfokú személyességet sugall – aprólékosan megszerkesztett jelentés egy kusza határhelyzet-élményről, fizikai, lelki és szellemi kihívásokban egyaránt bővelkedő életszituációról. Az Áldozathozatal egy végtelen elmagányosodása folytán az őrületig jutó, de onnan nem a kárhozat, hanem az üdvözülés felé induló művész története. Ebbe a történetbe a rendező beleírta a halál közelségével kapcsolatos tapasztalatait, a Szovjetunióban túszként fogva tartott édesanyja és fia hiányából fakadó elkeseredettségét, továbbá beszélt a feleségével megromlott viszonyáról és az emigrációs lét elviselhetetlenségéről is. Az Áldozathozatal mintha az összegzés szándékával készült volna, a kultúrtörténeti utalások (Bach, Shakespeare, Dosztojevszkij, Leonardo, Piero Della Francesca), valamint a Tarkovszkij saját alkotásaiból (Andrej Rubljov, Tükör, Sztalker, Nosztalgia) származó idézetek ezt jelzik.

Az Áldozathozatal fontos állomás a nyolcvanas évek európai művészfilmjében, igaz, nem éri el a Rubljov, a Tükör vagy a Sztalker színvonalát. Talán azért, mert olyasféle konceptualista megközelítés érezhető rajta, mint amilyet Tarkovszkij – nem sokkal a forgatás után – az általa annyira tisztelt Bergman filmjeinek sajátosságaként határozott meg a naplójában: „Adva van egy olyan világ, amelyikben semmi sem történik, a tárgyak gigantikus árnyat vetnek, bizonyos figurák átfutnak rajta. És ebben a jeges, tökéletesen fagyos, szimbolikus világban, feltételes atmoszférában egy teljes mértékben feladványként működő, teorémaként kidolgozott és bebizonyított szerkezet bontakozik ki.”

Ezzel a konceptualista közelítésmóddal, illetve a szintén Bergmant idéző kammerspiel-formával Tarkovszkij nehezen boldogult. Az ismeretlen terepen nehézkesen mozgott, és ez olyan meglepő megoldásokat szült, mint például a közelik megtagadása a színészektől (ez egy kamaradrámában jószerivel értelmezhetetlen) vagy a feltűnően ingerszegény környezet rajza (ez pedig Tarkovszkijtól idegen).

Ám épp a szerzőidegen elemek avatják kitüntetetten fontossá az életmű zárótételét. Különös, de a film abból eredően vált kíméletlenül pontos önportrévá, hogy nem lett remekmű: az Áldozathozatal egy zseniális képességeinek csak korlátozottan a birtokában lévő, ám elgyengülten is erős rendező munkája. Egy nagybeteg művész truffaut-i értelemben vett „beteg nagy filmje”.

Extrák: A kétlemezes kiadás második lemezén Michael Leszczylowski rendező 101 perces dokumentumfilmje található az Áldozathozatal geneziséről és a forgatásról. A Rendezte: Andrej Tarkovszkij című film a művészről és művészetéről szóló mozgóképek etalonjának számít.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9334