KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/január
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Samuel Fuller

• Szilágyi Ákos: Iván árnyékában Változatok rettentőre
• Csejdy András: Hinta, palinta Az erőszak vége
• Bori Erzsébet: Tiszta sor Az ifjú Wenders
TELEVÍZÓ
• Zachar Balázs: Piac-kép Kereskedelmi televíziók
• Békés Pál: Ha az ember Scolába jár Híradó-világ

• Varga Balázs: Megszállottan Sorsfilmezés
• Kornis Mihály: Felfelé a lejtőn Töredékek a hatvanas évek filmművészetéről
• Csejdy András: Epe és lép Hatvanas évek
• Hirsch Tibor: Örök élet, sok kis halállal A kosztüm lehull
• Déri Zsolt: Klipsz: szemrevaló fülbevalók Popvideók
• Fáy Miklós: Igazságot Georges Delerue-nek! Filmzene
• Nyírő András: Házi dj Internet
KRITIKA
• Báron György: Szerelmese Tamás és Juli
• Bikácsy Gergely: A becsvágyó Filmszakadás
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Szigorúan bizalmas
• Báron György: Intim kapcsolatok
• Schubert Gusztáv: És a nyolcadik napon
• Nevelős Zoltán: Alul semmi
• Takács Ferenc: Csillagközi invázió
• Ardai Zoltán: Földön egy angyal
• Kovács Kristóf: A gyűjtő
• Csordás Lajos: A holló 2.
• Hungler Tímea: Összeesküvés-elmélet
• Turcsányi Sándor: Tűzhányó
• Tamás Amaryllis: Spawn

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Felejtés

Köves Gábor

 

Amióta a Sötét zsaruk folytatásában Michael Jacksonról is bebizonyosodott, amit egyébként már régóta sejtettünk, hogy a botrányhős-énekes ugyanúgy nem e bolygó szülötte, mint például Frank, az éneklő kutya, a filmvilág érdemi újdonsággal nem igazán tudott előhozakodni a köztünk élő idegenekkel kapcsolatban. Persze előfordulhat, hogy nem is állt szándékában, és az sem éppen elképzelhetetlen, hogy Hollywoodot már jó ideje maguk az idegenek irányítják, akiktől nyilván még az is kitelik, hogy az X-Akták valamennyi epizódját külön mozifilmként zúdítsák a gyanútlan emberiségre. Bármi is legyen az igazság, a Felejtés mindenesetre ezen összeesküvés-elméletet látszik alátámasztani. Mulder és Scully határidőnaplója tele van az ilyen és ehhez hasonló, megoldásra váró rejtélyekkel, ami viszont még újdonságnak számított néhány éve az igazságot odaát kereső sorozat indulásakor, abba ma már nemcsak a szereplők, de a nézők is belefáradtak. A Felejtés addig ér valamit, amíg nem a földönkívüli-rejtély rutinszerű megoldásával foglalkozik, hanem főszereplője, a kisfia elvesztésének traumájával küzdő családanya gyászmunkáját, fokozatos elszigetelődését, és egyre növekvő zavarodottságát szemlélteti. Julianne Moore van olyan jó színésznő, hogy elfojtott kétségbeesését látva a néző is kényelmetlenül érezze magát, kezdeti várakozásainkat pedig a képek nedves, őszi szürkesége is növeli. Hogy egy thriller mennyire akar szórakoztató játék maradni, nyilván az alkotók döntése, akik ezúttal a gyász mélységeinek rettenete helyett egy paranormális nyomozás blődségét választották. A váltott járművekkel folyó kergetőzés végén természetesen már megint szerencsétlen idegeneknek kell elvinniük a balhét: bűnlajstromukon a szokásos kalaplopási ügyek és világösszeesküvési kísérletek mellett ezúttal a gyerekrablás vádja is szerepel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1836