KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/január
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Samuel Fuller

• Szilágyi Ákos: Iván árnyékában Változatok rettentőre
• Csejdy András: Hinta, palinta Az erőszak vége
• Bori Erzsébet: Tiszta sor Az ifjú Wenders
TELEVÍZÓ
• Zachar Balázs: Piac-kép Kereskedelmi televíziók
• Békés Pál: Ha az ember Scolába jár Híradó-világ

• Varga Balázs: Megszállottan Sorsfilmezés
• Kornis Mihály: Felfelé a lejtőn Töredékek a hatvanas évek filmművészetéről
• Csejdy András: Epe és lép Hatvanas évek
• Hirsch Tibor: Örök élet, sok kis halállal A kosztüm lehull
• Déri Zsolt: Klipsz: szemrevaló fülbevalók Popvideók
• Fáy Miklós: Igazságot Georges Delerue-nek! Filmzene
• Nyírő András: Házi dj Internet
KRITIKA
• Báron György: Szerelmese Tamás és Juli
• Bikácsy Gergely: A becsvágyó Filmszakadás
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Szigorúan bizalmas
• Báron György: Intim kapcsolatok
• Schubert Gusztáv: És a nyolcadik napon
• Nevelős Zoltán: Alul semmi
• Takács Ferenc: Csillagközi invázió
• Ardai Zoltán: Földön egy angyal
• Kovács Kristóf: A gyűjtő
• Csordás Lajos: A holló 2.
• Hungler Tímea: Összeesküvés-elmélet
• Turcsányi Sándor: Tűzhányó
• Tamás Amaryllis: Spawn

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagyon nagy Ő

Tosoki Gyula

 

A Farrelly-fivérek az altáji humor programadóiként híresültek el nyolc évvel ezelőtt Dumb és Dumber című, finoman fogalmazva ellentmondásos filmjükkel, és ezt követő munkáikban tovább erősítették pozíciójukat az alpári vígjátékok sztahanovistái közt. Ám várható volt, hogy idővel ráunnak az egészre: legfrissebb opusukban a kurafiak szakítottak mindeddig makacsul következetesnek látszó szemléletmódjukkal, mely szinte kizárólag a testnedvek tengerében feredőző és a politikai korrektség hínárjában vergődő figurák számára biztosított terepet filmjeikben.

A nagyon nagy ő mintha a PC-terrorral dacoló mozik szülte trend ellenhatásaként készült volna. Hal, a nőkben csupán azok fizikai paramétereit értékelő figura szemlélete egy hipnózis során megváltozik: a kúra után már csak a hölgyek belső tulajdonságait képes észrevenni, és azok küllemével szemben vakká lesz. Amikor találkozik a másfél mázsás, ám tündöklő lelkületű békehadtestbeli Vénusszal, első látásra beleszeret, és hiába igyekeznek barátai lebeszélni a liezonról az érzelmeiben megátalkodott hőst, ő nem tágít. Külcsín és belbecs ellentmondása azonban idővel napvilágra kerül, és Halra – szó szerint – ráomlik a valóság.

A filmet azonban nem kell temetni. Igaz, a vaskosabb gegek ezúttal hiányoznak, a poénok éle azonban alig csorbult. Annak ellenére sem, hogy a Farrellyk méterekkel hátrébb léptek a közönség provokálását illetően: A nagyon nagy ő kifejezetten érzelmes, sőt – a végkifejlet felé közeledve – még érzelgősnek is mondható darab. A direktorduó rajongóinak kemény magja feltehetően visszalépésként értékeli majd, a film szédületes sikere az Államokban azonban azt jelzi, hogy a közönség jelentősebb – „horizontálisan hátrányos helyzetű” – része díjazza a rendezők erőfeszítéseit. A megaláztatás elviseléséért folytatott harc egyszerre humoros és megrendítő: a Farrellyk ezen – egyrészt emelkedett, másrészt lapos – gondolat jegyében forgatták új művüket, pályájuk során most először bizonyítva, hogy a szőrös mellkas érző szívet takar.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2530