KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/január
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Samuel Fuller

• Szilágyi Ákos: Iván árnyékában Változatok rettentőre
• Csejdy András: Hinta, palinta Az erőszak vége
• Bori Erzsébet: Tiszta sor Az ifjú Wenders
TELEVÍZÓ
• Zachar Balázs: Piac-kép Kereskedelmi televíziók
• Békés Pál: Ha az ember Scolába jár Híradó-világ

• Varga Balázs: Megszállottan Sorsfilmezés
• Kornis Mihály: Felfelé a lejtőn Töredékek a hatvanas évek filmművészetéről
• Csejdy András: Epe és lép Hatvanas évek
• Hirsch Tibor: Örök élet, sok kis halállal A kosztüm lehull
• Déri Zsolt: Klipsz: szemrevaló fülbevalók Popvideók
• Fáy Miklós: Igazságot Georges Delerue-nek! Filmzene
• Nyírő András: Házi dj Internet
KRITIKA
• Báron György: Szerelmese Tamás és Juli
• Bikácsy Gergely: A becsvágyó Filmszakadás
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Szigorúan bizalmas
• Báron György: Intim kapcsolatok
• Schubert Gusztáv: És a nyolcadik napon
• Nevelős Zoltán: Alul semmi
• Takács Ferenc: Csillagközi invázió
• Ardai Zoltán: Földön egy angyal
• Kovács Kristóf: A gyűjtő
• Csordás Lajos: A holló 2.
• Hungler Tímea: Összeesküvés-elmélet
• Turcsányi Sándor: Tűzhányó
• Tamás Amaryllis: Spawn

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megszólít az éjszaka

Köves Gábor

 

Azok a bizonyos természetfölötti erők, amelyekből nemcsak az ufológia, de a showbusiness is rendesen profitál, igaznak hirdetett történetünkben egy nagyra nőtt, vörös fényt árasztó molylepke képében keserítik meg egy amerikai kisváros jobb közérzetre érdemes polgárainak életét. A jelenség, melyről a fáma a képregények találékonyságával és reklámérzékével a hangzatos nevű Molyemberként emlékezik meg, szörnyű katasztrófák hírnöke, üzeneteinek rejtjelei azonban csak utólag nyernek értelmet.

Némi rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy a Megszólít az éjszaka az óriás molylepkékkel rémisztgető filmek versenyének abszolút aranyesélyese, kategóriáján belül mindenképp etalonnak tekinthető, de ezzel némileg igazságtalanul intéznénk el egy komolyan ugyan nem vehető, de a maga nemében egészen élvezhető dolgozatot. A rendező, Mark Pellington, valami hasonlóval már próbálkozott A szomszéd című, mellesleg méltánytalanul leértékelt filmjében. Akkor is és most is a mindennapok relatív boldogságot adó biztonságérzetét csúsztatja ki hétköznapi hősei alól. A sorsuk felett kontrolt vesztett emberek egyre kétségbeesett küzdelmét Pellington meglehetősen visszafogott módon vezeti elő. Célja nem a mindenáron való hatásvadászat, bár a nézőben akaratlanul is felmerül, hogy a műfajra jellemző bombasztikus effektek hiánya költségvetési vagy alkotói döntés eredménye-e. Feltehetően ez is, az is. Mindenesetre a rendezőt dicséri, hogy legyen akármilyen csavaros is a történet, s látványos a sokkolónak szánt végkifejlett, filmjének erejét a kisvárosi atmoszféra egyszerre sivár és otthonos, békés és feszült jellege adja. Pellington a főszereplő rangjára emeli a helyszínt, a sztárok egyéni drámáját összekapcsolja a közösség sorsának alakulásával. Filmjének műfajidegen intelligenciája a pénztáraknál bosszulta meg magát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2561