KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/január
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Samuel Fuller

• Szilágyi Ákos: Iván árnyékában Változatok rettentőre
• Csejdy András: Hinta, palinta Az erőszak vége
• Bori Erzsébet: Tiszta sor Az ifjú Wenders
TELEVÍZÓ
• Zachar Balázs: Piac-kép Kereskedelmi televíziók
• Békés Pál: Ha az ember Scolába jár Híradó-világ

• Varga Balázs: Megszállottan Sorsfilmezés
• Kornis Mihály: Felfelé a lejtőn Töredékek a hatvanas évek filmművészetéről
• Csejdy András: Epe és lép Hatvanas évek
• Hirsch Tibor: Örök élet, sok kis halállal A kosztüm lehull
• Déri Zsolt: Klipsz: szemrevaló fülbevalók Popvideók
• Fáy Miklós: Igazságot Georges Delerue-nek! Filmzene
• Nyírő András: Házi dj Internet
KRITIKA
• Báron György: Szerelmese Tamás és Juli
• Bikácsy Gergely: A becsvágyó Filmszakadás
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Szigorúan bizalmas
• Báron György: Intim kapcsolatok
• Schubert Gusztáv: És a nyolcadik napon
• Nevelős Zoltán: Alul semmi
• Takács Ferenc: Csillagközi invázió
• Ardai Zoltán: Földön egy angyal
• Kovács Kristóf: A gyűjtő
• Csordás Lajos: A holló 2.
• Hungler Tímea: Összeesküvés-elmélet
• Turcsányi Sándor: Tűzhányó
• Tamás Amaryllis: Spawn

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

G. I. Jane

Hungler Tímea

 

Hirdeti sokatmondóan az opusz címe, utalva a tömegkultúra-hős közkatonára, G. I. Joe-ra; nem hagyva semmi kétséget afelől, hogy azonos szellemiségű, csak éppen a feminizmus égisze alatt fogant műalkotásnak lehetünk részesei. A film abba a U. S. Army-t népszerűsítő vonulatba sorolható, ahová az olyan békeidős háborús filmek, mint a Top Gun vagy a Peacemaker, amolyan propagandaszerűség a vasakaratról, a hazáról, esetünkben mindez feminista csomagolásban.

Demi Moore, akinek a Striptease óta NDK úszónőket megszégyenítő karizma lett, harcedzett amazonként bizonyítja filmünk alaptételét, mely szerint a nő is ember. A feminista kinyilatkoztatás önmagának mond ellent, hiszen ahhoz, hogy Demi bírja a fiúkkal az iramot, férfivá kell váljék: elsőként előnyös skinhead külsőt ölt, majd verbalitásában uralkodnak el a fajfenntartásra buzdító igekötős alakok, sőt, bátran mondhatjuk, utolsó csepp vérét is képes feláldozni a hazáért.

A leszboszi vádakra azonban (újabb logikai csavar) ahelyett, hogy feminista, politikailag korrekt emanci módjára odamondogatna, nekikeseredett szexista szólamokban reagál, hetero voltát bizonygatva.

Ezek után nem csoda: mozgóképi paradoxonunkba még egy korrupt szenátornő története is belefér, illetve egy libanoni éles hadgyakorlaté, ahol hősnőnk laza természetességgel demonstrálja: legény ám a gáton. Fáradozásait filmünk végén plecsnivel honorálják; ennyi megpróbáltatás után ez a nézőnek is kijárna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3677