KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Perzsia hercege

Vajda Judit

Prince of Persia: The Sands of Time­ – 2009. Rendezte: Mike Newell. Írta Carlo Bernard, Jordan Mechner, Doug Miro, Boaz Yakin. Kép: John Seale. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jake Gyllenhaal (Dastan herceg), Gemma Arterton (Tamina), Ben Kingsley (Nizam), Alfred Molina (Sheik Amar). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 116 perc.

 

A népszerű számítógépes játékon alapuló Perzsia hercegében a főhősökkel együtt mi magunk is ugorhatunk egyet vissza az időben. Habár Mike Newell filmje – az eredeti tervek ellenére végül – nem a legendás Prince of Persia mára kissé egyszerűnek ható 1989-es első generációján, hanem a jóval későbbi (2003-as) Prince of Persia: The Sands of Time-on alapul, a filmesek még ehhez képest is jócskán továbbgondolták a cselekményt, és kifejezetten összetett, fejlett sztorit kreáltak a varázshomokot rejtő tőrért zajló küzdelem köré külső és belső ellenséggel, hatalmi harccal, nem kevés ármánnyal és még több szerelemmel.

Ami miatt pedig a filmmel mi magunk is visszautazhatunk az időben, az az a tény, hogy az alkotók meg sem próbálták felvenni a videójátékok felpörgetett tempóját – inkább lelassítottak, és az ellenfelek mechanikus szeletelése helyett egy igazi ráérős, régi vágású kalandfilmet varázsoltak elénk, amelyben egyforma arányban találunk akciót és jóízű screwball comedyként előadott szerelmi történetet. Így miközben a legtöbb videojáték-adaptáció keserves csalódást okoz rajongónak és kívülállónak egyaránt, addig a saját maga által meghódított várból oldalán egy Makrancos Katára emlékeztető hercegnővel menekülni kényszerülő Dastan herceg hányattatásai könnyen szerezhetnek örömet férfi és női nézőnek egyaránt.

A főgonosznak persze az arcára van írva, hogy gonosz, a hercegnő szépsége láttán felhördülnek a férfihősök, a bonyodalmakon és a szerelmi szálon kívül pedig a kötelező komikus figurát is megkapjuk. Mindezt talán kissé túlságosan is módszeresen rakták össze – de az alkotók legalább egy régi, jól bevált recept szerint dolgoztak (sok jó színésszel és még több apró ötlettel) – nem engedve sem az új idők új dalainak mindenáron 3D-t kiáltó hívásának, sem a játékeredetihez való túlzott hűség diktálta gúzsba kötő fantáziátlanságnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10163