KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Submarine

Pápai Zsolt

Submarine – brit-amerikai, 2010. Rendezte és írta: Richard Ayoade. Kép: Erik Wilson. Zene: Andrew Hewitt. Szereplők: Craig Roberts (Olivier), Jasmin Paige (Jordana), Noah Taylor (Lloyd), Paddy Considine (Purvis), Sally Hawkins (Jill). Gyártó: Film4 / Warp Films / Red Hour film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 97 perc.

Angliában nem ritka, hogy egy sikeres tévémunkás nagyjátékfilm-rendezõként is bemutatkozzon; Richard Ayoade eleddig sorozatokban színészkedett, és tavaly debütált rendezõként. Újvilági és brit pénzbõl, európaias ízléssel forgatta le a kortárs amerikai függetlenek fõtémáit megidézõ filmjét. A történet középpontjában a 15 éves Oliver áll, aki szegrõl-végrõl rokona Salinger – a filmben egyébiránt közvetlenül is citált – Zabhegyezõje hõsének, sõt távolról emlékeztet Lester A csábítás trükkje címû opuszának figuráira is, a kortárs amerikai moziból pedig olyan karakterekhez áll közel, mint Wes Anderson Okostojásának Max Fishere, Miguel Arteta Lázongó ifjúságának Nick Twispje vagy éppen Jason Reitman Junójának címszereplõje.

A Submarine nem egyéb, mint kamaszhõse mozgókép-naplója, fantáziálásainak, vágyainak, reményeinek és fájdalmainak foglalata. A történéseket – melyek fókuszában a hõs elsõ szerelmi kapcsolata és szüleinek válságba jutott házassága áll – végig Oliver kommentálja, sokszor decens humorral, igaz, néha némi modorosságtól sem mentesen. Mindazonáltal Ayoadénak jó az arányérzéke és van ízlése, utóbbit mutatja többek között, hogy Ulmer Terelõútjától kezdve Rohmer Éjszakám Mauddal címû klasszikusáig ér a filmes utalások sora.

Továbbá a rendezõ intelligenciáját dicséri, ahogy végigvezeti a mesén a címben is megjelenõ vízmetaforát, amit egyébiránt Joe Dunthorne írótól örökölt. A film Dunthorne 2008-ban publikált regényének adaptációja, és Ayoade mindent megtesz annak érdekében, hogy ne szolgaian dolgozza fel, hanem valóban mozgóképesítse az ihletadó mûvet. Hol Lestert idézõ gyorsmontázst alkalmaz, hol a különbözõ idõsíkok vagy éppen tudattartalmak között ugrabugrál, néhol pedig többszörös expozícióval él, és mindezeket a technikákat úgy használja, hogy ne terhelje meg velük a filmet. A Submarine szerencsére nem egy másfélórás videoklip, hanem intelligens örömmozi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10817