KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tarsem Singh

Tarsem Singh videóklipjei

A nyúlon túl

Megyeri Dániel

Karrierje elején Tarsem Singh klipekkel alakította ki sajátos látásmódját.

Az indiai származású rendező markáns vizuális stílusával és delejes kompozícióival igencsak kitűnik a Hollywood-szerte szárnyukat bontogató filmesek közül. Oly sok kollégájához hasonlóan, mielőtt A sejtben (The Cell, 2000) és a Zuhanásban (The Fall, 2006) az emberi psziché és fantázia állhatatos felfedezőjévé vált volna, számos reklámfilmmel – melyek közül a We Will Rock You Pepsi-reklám a legemlékezetesebb (2005) –, illetve öt videóklippel csiszolgatta alkotói kristálygömbjét. Kapcsolata a zeneiparral az 1990 és ’93 közti időszakra korlátozódik, és ha kronologikus sorrendben vizsgáljuk ezeket a szösszeneteket, a szemünk láttára rajzolódik ki az a sárgaköves út, melyen Tarsemnek végig kellett sétálnia ahhoz, hogy szerzői víziója kiteljesedhessen – de természetesen közös tematikai és formai kapcsokat is felfedezhetünk a klipek között.

Az En Vogue R&B-jéhez készített videóklip, a Hold On (1990), az MTV-korszak hajnalához (illetve a ’60-’70-es évek Motown-érájához) méltón egyszerű megoldásokkal operál. Tarsem a lánytrió produkcióját blue box technika révén, kétterű kompozíciókban álmodta képernyőre, ám míg az énekeseket hol kistotálban, hol premier plánban mutatja, bejáratva velük az egész teret, a háttérben vagy éppen az előtérben vonagló táncosok mozgását felgyorsítja, jókora szakadékot képezve a klip főszereplői és a lélegző, de a filmidő torzítása miatt rendellenes ornamentumok közé. Tarsem klipjeit az imázs- és az úgynevezett sztori-klipek közé lehet pozícionálni, mivel a rendező sosem éri be csupán az adott előadó artisztikus, brand-építő bemutatásával, vizuális megfogalmazásával azt egy csapásra át is lényegíti, többlettartalommal ruházza fel. A Hold On félmeztelen táncosai A sejtben tetten érhető testkultuszának korai megnyilvánulásai, soron következő munkáiban már inkább befelé fordítja figyelmét, és ugyan megtartja az egy helyszínen lezajló cselekményt, az álom és a révület tematizálásával vad asszociációk felé nyíló tudatkapukat tár szélesre. Legyen az a Zuhanásban továbbélő halálálom Suzanne Vega Tired of Sleepingjében (1990), a vallásból való kiábrándulás által előidézett önanalízis, meghasonlás (R.E.M. – Losing My Religion, 1991), szerelmi vágyódás (Vanessa ParadisBe My Baby, 1992), netán édes álomba csalogató altatódal (Deep Forest – Sweet Lullaby, 1993).

A Hold On puritán technodíszlete a Tired of Sleeping kihalt lakásbelsőjére rímel, csak míg az előzőben egy filmtechnikai trouvaille nyitotta meg a klip terét, a Suzanne Vega-szám videójában már az elme kanyargós ösvényein száguldunk – egyetlen evilági fal sem állhat utunkba. Egy öregúr haldoklása élete filmjévé áll össze, a tejesüveg ripityává törését Tarsem a vallásos ikonokat tablószerűen felvonultató Losing My Religion-ben is központi motívummá teszi. Szembetűnően a tablókhoz vonzódás, a „mozgó állóképekben” gondolkodás határozza meg munkásságát, nyilvánuljon az meg az R.E.M-klip Caravaggiót és Michelangelót idéző installációiban, a Be My Baby limlommal megtöltött medencéjében, vagy a Sweet Lullaby, közvetlenül már az alkotó későbbi nagyjátékfilmjeinek indiai ikonográfiáiban és élénk színkezelésében – minimalista monokromitástól a szemkápráztató színtelítettségig, kopár stúdióbelsőtől az életigenlő etno-érzékenységig. Mintha csak Salvador Dalí készítené Bollywoodban egy Jean Rouch-film storyboardjait; Tarsem azóta is egyedi fénytörésű kristálygömbjén keresztül szemléli a valóságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 21-21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10891