KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Éjjelek és nappalok

Vajda Judit

Days and Nights – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Christian Camargo. Kép: Steve Cosens. Zene: Claire van Kampen. Szereplők: Katie Holmes (Alex), Ben Whishaw (Eric), Allison Janney (Elizabeth), Jean Reno (Louis), William Hurt (Herb). Gyártó: Art Cine Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 92 perc.

Habár a Sirály talán Csehov legidőtállób darabja, az 1980-as évek vidéki Amerikájába helyezett verziójának izgalmas kísérlete kudarcba fullad Christian Camargo író-rendező-szereplő kezében. A négyfelvonásos, háromórás színmű másfél órányi játékidőbe sűrítése zavaróan zaklatott és fájdalmasan csonka végeredményt szült. Camargo a cselekményt és a figurákat nagyjából megtartotta (az ünnepelt színésznő szerelmével hazalátogat a vidéki, tóparti birtokra betegeskedő bátyjához és művészi ambíciókat dédelgető fiához, a látogatás pedig alaposan megkavarja az addigi viszonyokat), az idő szűke miatt azonban a karaktereknek nemcsak a motivációja, de még a jelleme is homályban marad, egymással való kapcsolatuk pedig csak jelzésértékkel villan fel.

Az Éjjelek és nappalok legnagyobb problémája nem az, hogy elsikkad Mása (itt Alex) alkoholizmusa, Trepljov/Eric-hez fűződő reménytelen szerelme és férjével szembeni lenéző viselkedése, vagy hogy Nyina/Eva megrázó, végső nagymonológja szűkszavú zavarosságával semmit sem magyaráz meg a korábbi és későbbi események közül, sem az, hogy a doktor (Jean Reno) elveszíti legtöbb izgalmas vonását, hanem hogy mindezek helyett nem kapunk semmiféle fogódzót, amelynek mentén megfejthetnénk a hősöket. A végeredmény olyan, mintha az alkotó felsorakoztatná a csehovi alakok ihlette sakkfiguráit, ám anélkül szedné le őket a tábláról, hogy játszott volna velük. Rendezőnk ráadásul eltávolította az orosz drámában csodálatosan működő, kifejező sirály-szimbólumot is, és amit helyette kapunk (az új életre kelő sas motívuma), bár hasonlóan kidolgozott, a legnagyobb jóindulattal tekintve is sántít, szigorúan nézve pedig teljesen életképtelen. A csehovi csendes elkeseredettséget és finom iróniát ugyan az elsőfilmes rendező többé-kevésbé élvezhető fekete humorba fordította, bár ez szerény vigasz az értetlenül a fejét kapkodó néző számára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12247